Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Blagay-család oklevéltára. Codex diplomaticus comitum de Blagay. (Budapest, 1897. Mon. Hung. Hist. Dipl. 28.)

Alája tartoznak: Banyaluka, Orbász (Vrbanye), Levacz, Kotor, Bocsacz, Cserép (Chrepanski grad), Szokol várak s a grebeni őrtorony. A várakban kapitányok a parancsnokok, a védőtornyokban (kula) várnagyok. Az őrséget a szlavóniai adóból kellett volna fizetni, de abból nem telt, így azután az ország költségén élelmezték az őrséget. Rendszerint a bánok előlegezték a költségeket. A bánság katonai szervezettel bírt, s minthogy Mátyás óta megszűnt a megyeiség azon a vidéken, a kisebb nemesség beállott a seregbe s a mi közigazgatás számba ment, azt a várkapitányok látták el a bán nevében. Ez a kis végvidék, mint valami előfok, azonkép szögellett ki a török áradatból, míg állott, nem veszett el minden. A nagybirtokosok — mint a Blagayak is — bár nagy segedelmükre volt a bánság, de jobbágyaikat a nyílt helyeken csak a törökkel való egyesség árán tarthatták meg. Már az udbinai ütközet után egyezkedtek a határszéli bégekkel, békességet remélvén ezentűl. Megannyian csalódtak a törökben, mert minden váltság daczára sem tartották meg a szavokat, hanem a váltság tényéből egyenesen alattvalóiknak tekinték őket. 1494-ben már oda fejlődtek volt a dolgok, hogy nem találkozott Horvátországban senki, — imigyen panaszkodék a zenggi püspök, — a ki ellenállásra gondolna. Az egj'etlen Frangepán Bernát, ki harmad magával menekült el az udbinai mészárlásból, iparkodott, űgy a hogy lehetett megmaradni független helyzetében. De már 1494. október havában a török komolyan megkörnyékezte őt is. Beütöttek Modrusba, a hír hűszezer emberre tette számokat. Egyelőre nem pusztították a Frangepán-birtokokat, csak lövöldözgetéssel rémítették a népet. Frangepán Bernát Modrus várába zárkózott. Jákub basa tíz embert küldött hozzá, azt ízen vén neki: »Miben adja okát Bernát gróf, hogy nem akar egyezkedni a nagy Úrral? Nézzed, a te szomszédaid a Blagay urak

1) hűséget esküdtek, szabad átvonűlást engednek s adót is fizetnek a mi urunknak. Nem is tudom, hogy ugyan kiben ') Gergely (52) II. Antal (53) Mihály (49) nagybátyjok. Gergely felesége s leányai egy ízben török fogságba is estek. Oki. GCXXXIV.