Thallóczy Lajos–Barabás Samu: A Blagay-család oklevéltára. Codex diplomaticus comitum de Blagay. (Budapest, 1897. Mon. Hung. Hist. Dipl. 28.)
cxxv kása, Lazárevity István szerb deszpotának a magyar állam védő kötelékébe való lépése, a nikápolyi vereség, Nápolyi László forradalma, Hervoja szereplése, a bosnyák lázadás leveretése. Gyors egymásutánban következnek ezek a következményeikben messzeható események, melyek alapvető fejezetét alkotják annak a szerepnek, melyet Magyarország s népe játszott a keleteurópai történet legnevezetesebb eseményének, a byzanti birodalom bukásának az előestéjén. E küzdelmes években a Blagayak kitartottak a szerintök subjectiv értelemben legitim uralkodók: Mária és Zsigmond mellett. Hűségöknek közvetlen okait mi abban látjuk, hogy egyfelől atyafiságban állottak a Garaikkal, másfelől nem mellőzhetjük azt a gyanítást, hogy Blagay István kanonok Horváthy Pálnak, 1) a zágrábi püspöknek, nem volt barátja. Birtokaik Bosznia szomszédságában lévén, első sorban őket érte a pusztítás. 2) Kűségöket azonban nem kell szó szerént értelmeznünk. Alsó-Szlavóniában túl a Száván valósággal »byzánczi« állapotok uralkodtak. Ahhoz, hogy ott valamely mozgalmat forradalomnak bélyegezzünk, több kellett, mint a mit 1383— 1388-ig annak nevezünk. Az egyes birtokosok ott a gyengülő nemzetségek közepette folyton terjeszkedének, embereik, jobbágyaik pedig folyton szemben állottak egymással. N. Lajos halála után az asszonyi kormány alatt megszűnt a királyi tekintélytől való félsz, s mindenki azon iparkodott, hogy az időknek valami hasznát lássa. Blagay István kanonokot azzal vádolta Zrínyi Pál, hogy annak az emberei 1384. 19 darab marháját hajtották el, s egy asszonyt megöltek, azután mikor Hervoja és testvére Vuk, élvén az alkalommal, 3) A három Horváthy testvérnek s ennek a nagy jelentőségű mozgalomnak a részletes története még megírásra vár. A mozgalom feje Horváthy János magyar condottiere, tvpusa a magyar észjárású nagy merészségű csapatvezérnek. A mozgalmat a horvát történetírók s nyomukban Szalay L. is teljesen félreismerik, mikor annak nemzeti horvát jellegére utalnak. Horváthy magyar volt tetőtől-talpig. 1380. szereplését. 1. Arch. Storico XV. 72—5. 2) 1386—92. sajnos nincs adat a levéltárban.
