Kubínyi Ferencz: Oklevelek hontvármegyei magán-levéltárakból. Első rész 1256–1399. Diplomatarium Hontense. Pars prima. (Budapest, 1888.)
Semberv és zsemberi Zsembery családok levéltárai szolgáltatták, mely családok tisztelt tagjainak nem mulaszthatom el azon szívességükért, melylyel levéltáraiknak okleveles kincseit rám nézve hozzáférhetőkké tevék, ezúttal köszönetemet kifejezni, valamint kötelességemnek ismerem néhai Baloghy Gábor. Buócz Kálmán, palásti Ivánka Imre és Zsembery Lajos korán elhunyt t. barátaim ró] hálásan megemlékezni, kiknek főrészük volt abban, hogy a gondozásukra bízott családi levéltárakban évek hosszú során át búvárlataimat folytathattam. Szám szerint foglaltatik ezen kötetben 210 oklevél. melyek közöl másutt megjelent és most javítva újból kiadatik 10,* a többi 200. és periig árpádkori '1\ és anjoiikori 17(5 most lát először napfényt.** Tárgyuknál fogva ezen oklevelek az ország különböző vidékeire, nevezetesen Abaúj, Bars, Borsod. Fejér, Gömör. Heves. Mosony. Nógrád. Nyitra. Pozsony, Veszprém stb. vármegyéknek egyes területeire vonat* A nyomtatásban megjelent oklevelek szövegeiben olykor előforduló hibák nem erednek mindenkor bibás olvasásból, avagy másolásból. — a mi egyébként a régi oklevelek nagy részének nehezen olvasható voltánál fogva a leggyakorlottabb diplomatikusokon is megeshetik — hanem sokszor, sőt leggyakrabban sajtóhibák állal szoktak az illető szövegekbe becsempésztetni, melyeknek teljes kiküszöbölése, gondos átvizsgálás mellett sem sikerül mindenkor teljesen. Ilyféle hibák fölfedezésével tehát r.em érintetnek, sem nem kisebbíttetlietnek az illető oklevélkiadók érdemei. mert ezen körülményt a kritikának is számba kell vennie. Miből azonban nem következik, hogy ha valamely oklevél nyomtatott szövegében, az eredetivel lett összehasonlítás folytán, hibák fedeztetnek fel. hogy azok ki ne javíttassanak, mert az oklevélkiadásoknál csak az lehet az egyediili czél, hogy a történelem mívelői az illető oklevelek hibátlan és teljes szövegének jussanak birtokába. ** Az utóbbiak közt találtatik kettő (34. és 56. sz. a.) Géresi Kálmán jeles diplomatikusunk által lemásolva.