Ifjabb Kubínyi Ferencz: Árpádkori oklevelek 1095–1301. Pest, 1867.

A névtelen királyi jegyző történeti művének kiadásai közt általánosan azok tartatnak a lég-jobbaknak, melyeket Endlicher László nyújtott az olvasó közönségnek, először ily czím alatt : „Anonymi Belae regis notarn de gestis Hungarorum liberViennae, 1827, másodízben pedig a „Rerum Hungaricarum Monumenta Arpadüina

t

í czímű gyűjteményének 1—54. lapjain, mely 1848-ban látott St. Gallen-ben napfényt*), mindazonáltal ezek és a bécsi császári könyvtárban lévő eredeti kézirat közt némi különbségek vehetők észre, melyek közöl néhányban Endlicher szántszándékos változtatásaira akadunk, de a melyeknek nagyobb részéről, miután Endlicher kiadásaihoz sajtóhibák lajstromai mellékelve nincsenek, — tudni nem lehet, hogy azok váljon sajtó- avagy másolási hibák-e; mivel azonban a névtelen jegyző művének eredeti szövegét a maga teljes valóságában ismernünk a magyar történetírás és történelmi kritika érdekében kívánatos, ezen különbségek elősorolása, illetőleg az Endlicher-féle szövegeknek az eredeti kézirat nyomán való kiigazítása, úgy vélem, nem fog fölösleges munkának tekintetni. Azon eljárás különös nemére, melyet Endlicher a történelmi kútfők kiadásában követett, s mely az *) Az elsőt használta mint „az eredeti latin szövegnek a kézirattal gondosan összevetett s így kétségkivül legjobb kiadását" fordítója Szabó Károly; a másodikhoz utasítja olvasóit Toldy Ferencz, a magyar nemzeti irodalom történetében, I. köt, 68. 1.