Ifjabb Kubínyi Ferencz: Árpádkori oklevelek 1095–1301. Pest, 1867.

diplomaticai ismereteket kíván meg, melyekkel a másolatok alkalmi készítői nem mindenkor rendelkeznek, s ennélfogva a legjobb akarat mellett is, hibás szöveget nyújthatnak, mivel végre a már nyomtatásban megjelent kútfőknek újra, s saját neve alatt való kiadására feljogosítva senki sem lehet, hacsak azokat az eredetiek után valamennyiben kijavítani nem képes, avagy, ha azoknak valamely külföldi gyűjteményből való átvétele, a hazai kútfői-készlet teljesbítése tekintetéből, de minden elsőbbségi igény nélkül — kívánatosnak nem mutatkozik. Kivétel csupán azon esetben engedhető meg, ha a kiadandó, s csak másolatban vagy nyomtatványban meglévő kútfőnek eredetie már nem létezik, mely esetben a ránk maradt másolattal is be kell érnünk, avagy ha annak oly másolatát bírjuk, mely jártas és lelkiismeretes diplomatikus által készült, a kinek tudományos képzettsége s igazságszeretete kezeskedik annak hű és pontos voltáról. A kritikai szigor és pontosság ezen mérve oly eszmény, melyet hogy nem csupán megközelíteni, de tökéletesen elérni is lehetséges, bizonyítják a Knauz Nándor, valamint a Ráth Károly és társai által kiadott okmánytárak eddig megjelent kötetei, melyek mind eredeti oklevelek után adatnak, s annak bizonyságáúl fog talán a jelen oklevél-gyűjtemény is szolgálhatni, mely hasonlóképen csak eredeti példányok után tétetik közzé. Mindezeknélfogva a történelmi szempont kívánalmai közzé épen nem tartozik, hogy a történelmi kút-