Fejérpataky László: Magyarországi városok régi számadáskönyvei. (Selmeczbánya, Pozsony, Beszterczebánya, Nagyszombat, Sopron, Bártfa és Körmöczbánya városok levéltáraiból.) (Budapest, 1885.)

hetett kiki áttekintést, mennyit költött a város egynemű dolgok beszerzésére. A kiadásoknak betűrendben történt feljegyzése sokáig volt divatban Bártfa városánál; így találjuk részletezve az 1427., 1428. és 1429-ik évek kiadásait (1. 5., 7. és 10. sz.) A XV. század negyedik évtizedében, 1482-töl kezdve nem a tárgyak, lianem a kifizetés kelte szerint rendezték be a számadás-könyveket, s miként az 1432— 1438., majd az 1444-ig terjedő emlékek tanúsítják (1. a 11. és 13. sz.), a fizetés hetenként történt, eleintén vasárnap, később legtöbbnyire pénteken. Az adólajstromokat egészen elkülönítve, önállóan vezették a kiadási könyvektől (1. a 12. sz.) Ezenfelül pedig a számadás-könyveknek Bártfa városánál egészen külön csoportját képezik a gyolcs- és vászonnemüek gyártásáról vezetett jegyzékek (1. a 3., 6. és 8. sz.) A vászon-ipar Bártfán városilag kezeltetett. Egy későbbi, 1450-ből keltezett, de kétségtelenül a régi szokáson alapuló rendszabály fogalmat ád az eljárásról. melyet a város a vászonnemüek gyártásánál követett (1. 193. 1.) A polgárok a gyártott gyolcs-nemüt a városházához vitték, s ott kinek-kinek része a saját javára íratott az úgynevezett »Registruin sindonum«-ba; meg volt határozva hány fonalat kell a vászonnak tartalmaznia; s büntetés — vagyona elvesztésé-, nek — terhe alatt megtiltatott, hogy senki ne merészelje saját hasznára fordítani gyártmányát, azt árúba bocsátani, eladni vagy a városból kicsempészni. Három ilyen jegyzék jutott reánk a XV. század első feléből, az 1424., 1427. és 1428. évekből. Feljegyezték azokba a bemutatott vászon mennyiségét, az esetleg érte fizetett pénzösszeget, valamint a vászonnal kifelé űzött kereskedés eredményét is. A jegyzékek berendezésükre nézve nem egyenlők; az első a beszolgáltatás kelte szerint Íratott össze, míg a másik kettő, hasonlóan az ezen korbeli kiadási jegyzékekhez, betűrendes, a beszolgáltató nevét vévén irányadóul. A bártfai számadások érdekesség szempontjából valóban első helyre teendők ; már maga azon körülmény, hogy ritka teljességben maradtak korunkra, s így tökéletesen megismertetnek a középkori városi belkezelés módozatával, nagy becset ád nekik. A középkori tudományos mozgalmakra nem egy adat találkozik bennök;*) a hazai műtörténet szempontjából tömérdek építési számadás s egyéb adalék szolgáltat felvilágosítást a bártfai műemlékek s különösen sz. Egyed templomának történetéhez.

2) A számos adólajstrom megismertet a lakosság számával, a polgároknak utczánként való összeírása a város részeivel; következtetést vonhatunk a polgárok vagyoni viszonyaira s az ezekben beállott koronkénti változásokra. A kiadások részletes felsorolásából a város szükségletei állanak előttünk, s egyáltalában teljesen megvilágítva látjuk belőlök a XV. század ár-viszonyait. ') Ezek alapján írta Dr. Ábel Jenő >Adalékok a bártfai könyvtárak történetéhez« czímü értekezését. 2) L. ezeket ^részben, felhasználva Myskovszky Viktor »Bárt fa műemlékei* czímü müvében, az Akadémia által kiadott Régészeti Emlékek között.