Fejérpataky László: Magyarországi városok régi számadáskönyvei. (Selmeczbánya, Pozsony, Beszterczebánya, Nagyszombat, Sopron, Bártfa és Körmöczbánya városok levéltáraiból.) (Budapest, 1885.)

a névmutatóba felvenni. Ezekből itt csak a nevezetesebb családok tagjai, történetileg is ismert szereplők vétettek föl; mig a polgárság zöme, foglalkozásukat jelentő neveik szerint csoportosítva, a tárgymutatóban szerepel. A XIV. században s a XV-ik első felében az ilyen nevek: Schlosser, Schneider, Zimmermann stb., legtöbbször még az illető iparággal való foglalkozást jelenték. Elismerjük, liogy vannak már e korban is esetek, mikor e foglalkozást jelölő nevek valódi tulajdonnévvé változtak ; de azt liisszük, nem sokszor csalódtunk, mikor a nevekből következtetve állítók össze egy-egy város iparosainak sorozatát. Az indexben, liogy annak némi glossárium jellege is legyen, zárjel közt megjegyeztük, hogy az illető fogalmat mily szóval jelzi a latin vagy német szöveg, s nem hagytuk el a tulajdonneveknek főbb variánsait sem. Általában czélunk volt — bár teljességre hasonló természetű kiadványok tárgymutatói nem tarthatnak igényt, s a ki bennük alaposan kutatni akar, az eredeti szöveget nem mellőzheti, — az egynemű tárgyakra vonatkozódolgokat egy vezérszó alatt egyesíteni ; s a tárgymutató változatossága első pillanatra is meggyőz bárkit azon roppant mennyiségű művelődés-történelmi anyag érdekességéről, melyet ez új kútfő-kiadás a történet-tudomány rendelkezésére ád.