Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)

RAGUZA ÉS FEJLŐDÉSE, - BEVEZETÉS, — I. Dalmáczia független községei közt Raguza élt legtovább. Arasznyi területe daczára oly lapot írt be magának az emberiség történelmébe, mely méltó sokkalta nagyobb városhoz is. Számos, mély politikai érzékre valló intézményével gyorsan küzdötte föl magát, iparával s kereskedelmével bejárta a tengereket s meglep irodalmával, mely a classicismusból indulván ki, Dante lantjához rendkívüli ízléssel egyezteté a dalmát nemzeti múzsának Gondola hőskölteményeiben fölcsengö accordjait. Raguza dicsősége annál bámulatosabb, mert nem századok hosszú során, hősi harczok avagy lassú, zavartalan ipari tevékenység folyamában állott elö. Mikor a régi Epitaurus, a hajdankori hellén város elpusztúl, a menekülők a raguzai sziklákon keresnek menedéket; szegény halászok, életöket fogyatékosan tengető emberek, a kik megvetik a város alapját. Ismeretes, hogy a XIII. század közepéig: Dalmáczia »a szegények, de bátrak« e hazája, mennyi