Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)

1540—1683-ig számos viszontagságot ért a köztársaság. A török hatalom árnyékában gyarapodott s a velenczeiek minden mesterkedései daczára, megállotta helyét. Azonban az 1667. földindulás elpusztította jólétét, s a hanyatló török uralom elnyomatásokra kétszeres mohósággal használta fel az alkalmat. Nagy különbség volt a magyar s a török védnökség közt, amaz távol volt, az ozmán basák szomszédságokban fosztogattak. 8 midőn a XVII. század végén a Habsburg-ház fegyverei folyton diadalmaskodnak, a bölcs tanács megérti, hogy tennie kell és pedig gyorsan, hogy az 1. Lipóttal szövetséges Velenczének kezébe ne jussanak. KaraMusztafa, kinek pénz szomj át nem elégít ék ki, mindenkép üldözte a hütelen várost, mint a mely »áruival megcsalta a szultánt.« Csak követeinek hősisége s Bécs felszabadítása menti meg a köztársaságot a végpusztulástól. A magyar védnökség megszűnt ugyan, de a raguzaiak azért mindig találtak rá módot, hogy a császárnak a portánál, s titkos vállalatainál szolgálatokat. tegyenek.*) 1680-ban már érintkeznek a bé-' esi udvarral s 1684-ben, mikor XI. Incze pápa megteremti a szövetséget Ausztria, Velencze s Lengyelország között, Raguzát is felszólítja, hogy álljon be a szövetségbe.

2) A tanács örömmel fogadta az ujj mutatást s Raphael de Vladislao Gozze követét megbízta,hogy a császárral,mint Magyarország királyával kösse meg a védő-szövetséget, melyBécsi titk. lev. Ragusina és az 1595. bosnyák-lierczegovcz zendülés. — Fiedler J. czikke a Slav. Bibi. I. köt. 2) Mouum. Vat, II. sor II. kötet. Buonvisi bibornok jelentései a bécsi tárgyalásokról. Elölj. b. Fraknói V. 117—119. 1.