Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)

szemben nem alkalmaztatik, mert az ezekkel való külön szerződések x) érvényben maradnak. 1) A király barátját barátjoknak, ellenségét ellenségöknek tartandják. m) Ha a király valamely alattvalója Dalmácziában pártot üt, felszólítására egy gályát állítanak saját költségükön s azt három hónapig a király rendelkezésére bocsátják. n) Mindamellett, ha a király a ráczországi királylyal, vagy Velenczével háborúba elegyednék, a ragusaiak szabadon kereskedhetnek azok földjén. A szerződés pontjai annyira szabatosak, annyira körülírják a szerződő felek jogait és kötelességét, hogy hosszú ideig Raguza nemcsak, hogy nem óhajtott semmi változtatást, de szabadságai talpkövének tekintette ezt a »privilégiumot« s beéri az egyszerű megerősítéssel. A viszony, mely ez oklevélből elénk tűnik, röviden szólva: a király megvédelmezi Raguzát bárki ellen, garantirozza belső és kereskedelmi szabadságait minden esetben, snem korlátozza még nemzetközi szerződés kötésére való jogukat sem. kivévén, ha az illető az 1.) pont cathegoriájába tartozik; a város pedig urának ismeri a királyt, adót fizet, külsőleg is manifestálja fővédnökségét s háború esetén segedelmére van. Lajos király már a kiváltság-levél kiállítására következő nap meghagyja a lagosta-szigetbélieknek, hogy Raguza városa kiküldendő comesének engedelmeskedjenek. (Dipl. 2.) 2) 0 Miklosich és Pucic müveiben. 2) Az arab számok a Diplomatariumban közlött oklevelek -sorszániát jelentik.