Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)
kötés 1), a magyar-dal mát közjognak tételes alaptörvényét képezik, mely átment a dalmát históriai tudatba, s máig is élő gyökeret vert. Ennek az 1358. békének alapján szabadult föl Raguza is a velenczei uralom alól, ennek következtében jött létre az 1358. máj. 27. két-oldalú clientelaszerződés, mely kiinduló pontja a Diplomatariumunkban feltüntetett viszonyoknak. III. Raguza városa értesülvén a békekötésről, melybe Velencze csak hosszas vonakodás után engedte Raguzát is befoglaltatni, Saraca Illés érsek vezérlete alatt követséget küldött a visegrádi udvarhoz. E követség tagjai valának: Pietro Ragnina, Giovanni Bona, Griovanni Pietro di Gondola, és Giovanni di Cerva előkelő patriciusok. A raguzai követség azonnal megkezdte a tárgyalásokat a király tanácsával (tagjai az oklevélben alulírottak) s midőn 1358. máj. 11 -én végre a szerződés föltételeiben megegyeztek, a kiküldöttek a magok és az egész nép nevében megesküdtek a szerződés hívséges megtartására. Ugyanezt tette a magyar király is. A kiküldöttek hangsúlyozták, hogy e szerződést önként, szabad jóakaratból kötik, minek az az értelme, hogy Velencze abdicatioja következtében visszanyerték szabad rendelkezési jogukat. 2) így fogadta őket a »tutto lo Ar0 Magyar Történelmi Tár XI. köt. 19. 1. Wenzel G. közlése. E békében a Dalmácziára vonatkozó rész teljes épségében megtartatik, kimondatván, hogy az »a médietate scilicet Quarnerii usque ad confines Duracii tanquam ab antiquo de iure regno et corone H u n g a r i e spectanti et pertinenti.« 2) Izljedovanije ob isztorícseszkicli pamjatnikach i bitopiszateljali dubrovnika. Makusev Resti krónikájából 401—402. 1. A követküldést 1358. márczius 1-én határozták el, kimondván, hogv a ki a küldetést
