Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)

xxxvin leti részén oly fényes állásra tett szert, mely Velen­czével, Raguzával való összeköttetése következtében az Adria mentén nagy tekintélynek örvendett, a magyar királylyal szemben nem tudott sikert felmu­tatni. Hiába kaczérkodik Dusán a pápával 1354-ben, ki szent buzgalmában őt nevezi ki a török ellen ve­zetendő keresztes-hadak fővezérévé, 1) hiába benső barátsága Velenczével, melynek patricziusa volt: 2) a magyar politika győzött. Az 1358. feb. 18. zárai béke, melynek határoz­mányai már az előző év végén folytatott tárgyalások alkalmával formuláztattak, 3) s az 1381.turini béke­') Wenzel i, m. II. 445. — Theiner Monum. Slav. Mer. I. s) Ok voltak fegyver- és hajószállítói, uralkodása folytán min­dig előzékeny volt Velenczével szemben. Volt-e tényleges confoederatio közte s a köztársaság között, azt Incze pápa figyelmeztető levele után, (1356.) melyben azt irja, hogy hallott a szövetségről, de a köztársaság nem reflektál rá : eldönteni nem lehet. Tény, hogy 1346-ban Velencze még nem fogadta el a szövetséget. (Wenzel i. m. II. 143. 1.) Huber Alfons »Lud\vig I. von Ungarn und die ungarischen Vasallenlánder« Bécs 1884. 27. 1. megróvja történetíróinkat, hogy egyik a másik után indul. Annyi tény, hogy Horváth Mihály nagyban téved, mikor azt irja, hogy »Lajos értesülvén, hogy Velencze tetemes segélyhadat küldött Dusannak, nagy haragra gerjedt a fondor köztársaság ellen.« (Új dolgozat. II. 279.) Lajos 1356. máj. 4-én gyűjti össze hadát Szerbia ellen Du s'á.n in e g már 1355. végén halt meg. Azután a Horváth idézte História Cortusianorumban (Muratori) egy szó sincs velenczei segély csapatokról. Egyáltalán naivitás e mélybelátású királyt mindig úgy tüntetni fel, mintha minden ellenfele őt dupirozta volna s őt mindig a »megsértett erény * védelmezője szerepében léptetni elő. Ellenkezőleg, ő aratott sikert, mikor Velenczét, mely azt hitte, hogy a szerbek ellen indúl, meglepi. Dusán halála után Szerbia nem volt veszedelmes többé. Egy téves körülményt kell még említenünk, hogy Wenzel Incze pápa 1356. jul. 17. levelét 1357. alatt közli a Copia de Commemorali cz. velenczei államkönyvből (i. m. II. 479). V. 169. után. Ljubií a Mon. Slav. Mer. III. kör. 327.1. 1356. alatt ugyanabból a gyűjte­ményből, csakhogy kivételkép jó copiából. a mely V. 79. alatt van, Theiner pedig a regestákból (Mon. Hnng. II. 23.) közli. Az a hibája van edi­tioinknak, hogy a már közlött s újra lenyomtatott okleveleknél a litteratu­Játnem adják. Ez esetben a magyar editio 1875-ben, a horvát 1872-benkelt. 3) Wenzel i. in. II. 490—522 1. közli az összes irományokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom