Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)

A raguzai imént vázolt levéltár rég felkölté a történettudósok figyelmét. Bő s nagyon használható irodalom eredménye e buzgalomnak. Adjuk ennek is lajstromát. Első sorban említjük Wenzel Gusztáv alapvető tanulmányát: /VBeitráge zur Quellenkunde der dalmatinischen Rechtsgeschichte im Mittelalter« (Archív für Kundé oest. Gesch. Quellen. Yol. III. IV. és VII. a bécsi Akad. iratai közt. 1849).*) 1858-ban jelent meg Pacir Medo (voltakép ContePozza Orsat, raguzai patrícius, zagorjei conte, maltai lovag) műve: Spomenici Srbski od 1395 do 1423, to jestPismo pisana od Republika dubrovacke kraljevima, Despotima, Boiwodima, i Knezovima Srbskiem, Bosanskiem i Primorskiem prepisao s bécsi cs. és titkos levéltár eredeti példányát használtuk kiadásunkban. A bécsi okiratokat használta fel Gr. Teleki József is a »Hunyadiak kora« okmánytárában, itt dolgozott Wenzel Gusztáv is. A szláv nyelvű (c. osztály) iratokat Miklosich adta ki alapvető okmánytárában: »Monumenta Serbica, spectantia históriám Serbiae, Bosnae, Ragusii.« — Viennae. 1858. Braumüller. n. 8. XII. 580 1. Th. L. *) Megjegyezzük, hogy a bécsi cs. legfőbb törvényszék könyvtárában hét dalmát városnak, illetőleg szigetnek statutumát őrzik : Brazza szigetéét (Nyomt. 1656), Pago sz. (Nyomt. 1637), Sebenico városé (Nyomt. 1608), Lesina sz. (Nyomt. 1643), Trau városét (Nyomt. 1708), Spalato városa 1312. statútumának jelen századbeli másolatát s Lagosta szigetének XV. századbeli statútumának eredeti codexét, hártyán n. 4r., préselt bőrkötésű fatábla. A f. XlII-ig való szöveg majdnem szórúl szóra megegyezik a Wenzel Gusztáv írta tanulmányban közlöttel (Arcliiv f. Kundé oest. Geschichtsquellen III. p. 43 — 62) csakhogy azonfelül f. XXVIII-ig számos az eredeti törvényt bővítő rendeletet és intézkedést tartalmaz, melyeket 1559-ig folvtattak. Th. L.