Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526. (Szeged, 2006.)
Mátyus királyi lovászmester bevallásáról 1467. június 11-én kiadott oklevél 15 9, melynek révén - hogy bandériumának kiállítási költségeit fedezze - több Pest- és Pilis megyei birtokát adja el, köztük Zsámbék mezővárost, illetve az ott épült Keresztelő Szt. János-templomban bírt kegyúri jogát. Az oklevéltár anyaga az egyháztörténet számára is jól hasznosítható (pl. pécsi prépostok ügyei és kanonokok nevei, a gyulai pálosok és Alsáni Bálint pécsi püspök viszálya, a margitszigeti apácák dél-dunántúli érdekeltségei stb.). A pécsváradi bencés konvent szerzeteseire vonatkozóan ezek a hiteleshelyi oklevelek jelentik a legfőbb, s majdhogynem az egyetlen olyan kútfőt, amelynek alapján legalább kísérletet lehet tenni a monostorban élt szerzetesek létszámának megbecslésére, de alapvető jelentőségű adatokat tartalmaznak az apát földesúri hatalmára és a monostor anyagi helyzetére, gazdálkodására vonatkozóan is. Az oklevelekben a genealógia által hasznosítható információk száma sem jelentéktelen. Minthogy a hiteleshelyek előtt zajlott ügyekben a rokoni kapcsolatok fontos jogi vonatkozásaik miatt - jelentős szerepet játszottak, ezért az ilyen ügyekben kiállított oklevelek genealógiai szempontból általában igen informatívak (pl. özvegyek, feleségek nevei, apjuk, elhunyt és/vagy még élő férjük (néha több elhunyt férjük), gyermekeik nevével, stb.). Különösen sok adatot tartalmaznak a pécsváradi oklevelek a Gyulai- és a Bátmonostori-család történetére vonatkozóan, az előbbinek például több generációja is kapcsolatba került a hiteleshellyel, amely a családnak két birtokosztályát is oklevélbe foglalta. Genealógiai vonatkozású, de a művelődéstörténet felé is mutat az az eset, amikor Maróti László - 1441-1443 között macsói bán - 1445-ben, egy tiltakozás kapcsán a konvent színe elé járulva érvelésében arra hivatkozott, hogy 1412-ben született, s ennek bizonyságául a konvent - miután vizsgálat révén meg tudta erősíteni az állítást - privilégiumot adott ki László számára. 16 0 Az összegyűjtött anyag egy másik rétege a gazdaságtörténet számára hasznosítható, az erdő- és vízgazdálkodásra, a mezőgazdasági termelésre vonatkozó információk csoportja, amelyekhez jelentős mennyiségű, a nyelvtörténeti és a néprajzi kutatások számára sem érdektelen vulgáris szó kapcsolódik. A dolgozat eredményei között meg kell említeni az archivisztika által felhasználhatókat is. Amellett ugyanis, hogy az oklevéltár segítségével a mutatók adatainak javítására is lehetőség nyílik, a tematikus szempontú anyaggyűjtésnek köszönhetően több oklevélnek a korábbinál pontosabb datálása is lehetővé vált. A gyűjtemény eredményei közül szfragisztikai vonatkozásút is lehet említeni. Ismeretes, hogy a konvent, hiteleshelyi tevékenysége során az egész középkorban egyetlen pecsétet használt, amely több oklevélen is viszonylag épen fennmaradt. Az oklevéltár készítése során viszont Mihály budai őrkanonok 1403. évi okleveléből előkerült e pecsétnek a konvent 1402. november 29-én kelt privilégiumán függött példányáról készült korabeli leírása is. 16 1 Az átíró oklevél igen részletes ismertetést ad a bemutatott eredeti példány külső jellemzőiről, rögzítve az oklevél anyagát, a 15 9 Ld. 775. sz. regeszta. 16 0 Ld. 700. sz. regeszta. 16 1 Ld. 501. sz. regeszta.
