Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526. (Szeged, 2006.)
sőt a részfeltárásokra építve lassan talán az országos szintézis megalkotása is lehetővé válik majd. Mégis e kutatási irány talán legnagyobb hiányossága, s jelentőségét tekintve vélhetően emiatt marad el jóval a lehetőségeihez képest, hogy a munkák során felhasznált forrásbázisnak csak elenyésző töredéke látott, ilyen vagy olyan formában napvilágot. Ez nemcsak azzal a következménnyel jár, hogy az egyes elemzések során nem érvényesített szempontok alapján történő vizsgálatok utólagos elvégzése már komoly nehézségeket okoz, hanem azzal is, hogy középkori okleveles anyagunk egy tekintélyes része — jó esetben csak átmenetileg — elveszett az egyéb szempontú kutatások számára. Ennek a helyzetnek valószínűleg a helytörténet a legfőbb kárvallottja, minthogy a hiteleshelyek oklevélanyaga páratlanul bőséges adatokkal szolgál az ilyen irányú kutatások számára. E kötet legfőbb célja ezért, hogy a pécsváradi bencés konvent által 1526. augusztus 29. előtt kiadott és valamilyen formában fennmaradt hiteleshelyi okleveleket összegyűjtve és regeszta formájában közreadva egy sokoldalúan hasznosítható, többféle vizsgálat számára is szilárd alapot biztosító oklevéltárat jelentsen a kutatók és az érdeklődők kezében. Hasonló jellegű gyűjtemény összeállításának ötletét vetette fel és annak elkészítését is megkezdte Komjáthy Miklós, aki 1970-ben a somogyi konvent által kiadott oklevelek kivonatokban történő közlését a II. Lajos korában keletkezettekkel indította meg. E munka folytatására, illetve időben a hiteleshelyi működés megindulásától történő újrakezdésére vállalkozott Borsa Iván, a Magyar Országos Levéltárnak (MOL) immár nemcsak a Diplomatikai Levéltárára (DL), hanem az időközben létrejött Diplomatikai Fényképgyűjteményének (DF) anyagára is támaszkodva. A kettejük által, a Somogy megye múltjából című levéltári évkönyvek majd' negyedszáz közleményében közreadott több, mint 600 regeszta jelenti mindezidáig a hiteleshelyi oklevelek tematikus feltárásának egyik legjelentősebb eredményét. A vállalkozás történetéről rövid összefoglaló olvasható a Borsa Iván által publikált első közlemény bevezetőjében. 150 Szintén regeszták formájában látott napvilágot a vasvári káptalan hiteleshelyi okleveleinek gyűjteménye 15 1, amely szintén jelentős teljesítmény a hiteleshelyi oklevelek kutathatóvá tétele területén. A koraújkorban keletkezett hiteleshelyi irategyüttesek tervszerű közreadása kapcsán kell megemlíteni Bilkei Irén munkáit, amelyek a zalavári és a kapornaki konventek 1526 utáni okleveles anyagát teszik hozzáférhetővé ugyancsak magyar nyelvű regeszták formájában. 15 2 Jelen munka kapcsán is alapvető igényként jelentkezett, hogy minden pécsváradi hiteleshelyi kiadvány helyet kapjon a gyűjteményben, függetlenül attól, hogy nyomtatásban — teljes szövege és/vagy regesztája révén — már megjelent-e. Feldolgozásra kerültek azok az oklevelek is, amelyek csak tartalmi átirat vagy említés formájában, és azok is, amelyek csak nyomtatott kiadásban maradtak ránk. Figyelmen kívül 15 0 BORSA, 1995. 3-18. 15 1 KÓTA, 1997. 15 2 BILKEI, 1999; BILKEI, 2002. Az 1545-48 közötti évek anyagát tartalmazó harmadik kötet megjelenés előtt. (Bilkei Irén szíves közlése.)