Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526. (Szeged, 2006.)
méltóságsorok arról tanúskodnak, hogy az őrszerzetes - aki a monostor kegytárgyai mellett a közhitelűség szempontjából nélkülözhetetlen konventi pecsétet is őrizte volt a másik fontos résztvevője az oklevelek kiállításának, illetve hitelesítésének. Harmadikként sokszor megemlítik még a mindenkori kántor nevét is. A konvent hiteleshelyi tevékenységének középkori időszakában a kiadott oklevelek írásképe mindvégig megőrizte olvashatóságát. Az Árpád-kor csekélyebb ügyfélforgalmú időszakában ez érthető is, ám a 14. és a 15. századok felfutó oklevéladása sem eredményezett számottevő romlást az oklevelek külalakjában. Ebből az időből mindössze az írás kurzívabbá válása és néhány másolási hiba árulkodik a feladatok megsokasodásáról. A privilégiumok kiállítása terén kifejezett fejlődés tapasztalható a kezdeti időszakhoz képest. Amíg ugyanis a 13. és nagyrészt a 14. század során is a díszes kiállításra törekvés szinte egyetlen jeleként az első sor díszesebb, hosszított betűszárait, illetve kezdőbetűket lehet említeni, addig a 15. században és a 16. század elején találkozhatunk kódexírással készített privilégiumokkal, néhány kezdőbetű pedig az iniciálé nevet is kiérdemli ebben az időszakban. Feltűnő viszont a arengák használatának ritkasága. Ez az általános, elvi mondanivalót kifejező formulás rész mindössze a privilégiális oklevelek ünnepélyességét volt hivatva erősíteni 11 6, a konvent gyakorlatából azonban csak 16 olyan oklevél 11 7 maradt fenn, amelyek kiállítása esetén az oklevélnyerő vállalta az arenga megszövegezésének többletköltségét. Ennek oka valószínűleg abban kereshető, hogy a konvent ügyfelei között kevés volt az igazán tehetős, a privilégium formai és tartalmi jegyeire egyaránt igényes megbízó. 3.3 A külső hiteleshelyi munka a pécsváradi konvent gyakorlatában A pécsváradi konvent által végzett külső munkák között el kell különítenünk a magánjogi, illetve a közjogi alapon végrehajtott eljárásokat. Az első csoportba sorolhatók azok az eljárások, amelyek során a konvent az ügyfél vagy ügyfelek hívására küldte ki emberét, aki a monostorba visszatérve beszámolt az előtte a helyszínen lezajlott jogi eseményről, majd ezt követően a konvent e jelentés alapján állította ki az ügyről szóló oklevelet. A pécsváradi konvent gyakorlatában az ilyen típusú eljárásokra minden esetben fassio 11 8 felvétele érdekében került sor, vagyis a hiteleshely jogilag ugyanolyan minőségben került kapcsolatba a felekkel, mint a belső munka többsége során. A felek hívására végzett külső hiteleshelyi tevékenység Pécsvárad esetében lényegében a belső tározó része a hiteleshelyi tevékenység kibontakoztatásában.". (SOLYMOSI, 1996. 490.) Pécsvárad esetében ez a jellegzetesség, ti. a dékán elsődleges szerepe a hiteleshelyi tevékenység során mindvégig jellemző maradt. 11 6 Az arenga használata jelenlegi ismereteink szerint nem befolyásolta az oklevél jogerejét. SOLYMOSI, 1998. 187-188. 11 7 Ld. 4., 117., 284., 320., 377., 378., 384., 711., 725., 726., 782., 783., 831., 832., 881. és 892. sz. regeszták. 11 8 Jogi tartalmú akaratnyilvánítás, valamely jogi tény vagy cselekmény bevallása.
