Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526. (Szeged, 2006.)
illetőséget, akkor ezáltal Pécsvárad XI. századi szellemiségére derülhet több fény. István király nagyobbik legendája ugyanis - mivel az 1083-as szentté avatásról nem szól már 1083 előtt, pontosabb becslés szerint már 1077 körül elkészülhetett. 9 3 Ha írója Pécsváradon élt, akkor valószínűleg értesüléseit, illetve a munkájához felhasznált forrásokat is javarészt saját kolostorában lelhette fel. Csóka J. Lajos szerint a legenda szerzője minden bizonnyal ismerte a Regula szövegét, Szent Benedek életrajzát, a Saint Germain-des-Prés apátság egyik tagja, Usuard által a IX. sz. második felében összeállított Martyrologiumot, a Querfurti Brunó által írt Szt. Adalbert életét, Wiponak, II. Konrád, majd III. Henrik udvari papjának II. Konrádról szóló, annak halála (1039) után készült életrajzát, továbbá a Szt. László-kori pannonhalmi leltárban is szereplő, Sulpitius Severus által készített Szt. Márton életrajzot, Szent (Zoerard) András legendáját - amely valószínűleg csak 1064 után készülhetett 9 4 -, nemkülönben pedig az Intelmeket, a Pannonhalmi Évkönyvet, illetve Regino és folytatója, a szintén bencés Adalbert trieri krónikáját, bár e két utóbbit csak stiláris szempontból használva fel. 95 Ha mindezen művek valóban rendelkezésére álltak a szerzőnek Pécsváradon - amit legalábbis a Regula, a Szent Benedek életrajz, a Martyrologium és a magyarországi keltezésű művek esetében mindenképp valószínűsíteni lehet -, vagy a lehetősége megvolt ezek elérésére (pl. Pécsett, vagy éppen Pannonhalmán), akkor azt kell mondanunk, hogy Pécsvárad már a 11. század második felében a magyarországi szellemi élet egyik központja lehetett. 9 6 István király nagyobbik legendáján kívül Gellért püspök nagyobbik legendájában is fontos szerep jut Pécsváradnak. Eszerint ugyanis, miután Gellért szentföldi zarándokútján kényszerű kitérőt szenvedett, Pécsre érkezett Mór püspökhöz: ,A-%alatt, míg a püspök marasztalására itt tartózkodtak, történetesen Pécsre érkezett Anasztáz, váradi apát úr, s ugyanez a püspök őt is vendégül látta. Mikor azután ez az Anasztáz apát a püspök elbeszéléséből megtudta, hogy milyen jeles szerzetes pap érkezett Itáliából, odasietett hozzá a házba, ahol Ernst-kódexben szereplő legrégibb, XII. századi kéziratunk nem autográf példány, hanem másolat." CSÓKA, 1967. 106. Vö. VARJÚ 90-93. 9 3 ÉRSZEGI, 1983. 187., valamint CSÓKA, 1967. 117. 9 4 ÉRSZEGI, 1983. 184. 9 5 CSÓKA, 1967. 105-118. 9 6 Pécsvárad kolostorának könyvekkel való ellátottságára következtethetünk az 1015-re datált alapítólevél könyvkatalógusából is. Bár e lajstrom nyilván a XIII. század eleji állapotokat rögzítette és vetítette vissza Szent István korára, a benne felsorolt művek, főként, ha figyelembe veszszük, hogy a felsorolás csak a liturgikus műveket említi, azt bizonyítják, hogy a pécsváradi könyvtár már a XI. század is elején igen jelentős lehetett. A könyvlista pontos szövege: „Libris vero quorum precipua auctoritas fulget in ecclesia Dei: Biblioteca in duobus voluminibus, Nocturnalibus HU o r, Antiphonariis V, Lecúonariis II cum Ewangelio, Missalibus VI, Psalteriis IUI o r, Gradualibus V, Regulis II, Baptisteriis II, Glossariis II, Quadraginta omeliarum volumine uno." (DHA. 77.) Hogy az itt felsorolt művek pontosan hány kötetet töltöttek meg, bizonytalan. Gállos Ferenc egy ízben 42 kötet egyházi művet (GÁLLOS, 1975. 14.), másszor 34 könyvet (GÁLLOS, 1988. 22.) említ.
