Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526. (Szeged, 2006.)
gű kiadvány —, így a 13. század első és második harmadában folyó pápai levelezés minden bizonnyal a konvent közhitelű írásbeliségére is hatással volt. 2.3 Pécsvárad és Pannonhalma viszonya Pécsvárad középkori jelentőségét, apátjának tekintélyét mutatja a Pannonhalmával létesített, és az egész Árpád-kor során megmaradt szoros kapcsolat is. Ez a viszony valószínűleg egészen az alapítás időpontjáig nyúlik vissza. Bár e korai időszakból nem maradtak fenn közvetlen források a két monostor kapcsolatáról, mégis joggal feltételezhetjük, hogy a bencés rend első és nagy valószínűséggel második, egyaránt királyi alapítású rendháza minden bizonnyal rendszeres kapcsolatban állt egymással. A 13. századból már több olyan írásos emlék is fennmaradt, amely arról tanúskodik, hogy Pécsvárad és apátja egyenrangú partnerként került kapcsolatba Pannonhalmával. Így például, amikor 1226-ban Uros, pannonhalmi apát, apátsága 20. évében összeíratta mindazon javakat, amelyeket épített, visszaváltott, visszaperelt, és adományul kapott, és azon jövedelmeket, amelyeket szerzeteseinek élelmezésére, a betegek ápolására, és monostora éjjeli és nappali világítására szánt, 7 7 akkor ezen összeírást a pécsváradi, a szekszárdi, a somogyvári és a tihanyi apátok erősítették meg pecsétjükkel. 7 8 Talán ugyanebből az évből származik az az oklevél is, amelyben Miklós nádor, miután meghallgatta a pannonhalmi apátság népeinek panaszát, a régi, Szent István által szabott kötelezettségeket megerősítette, a későbbi, bár régen szokásosakat pedig eltörölte. 7 9 A kötelezettségek felsorolásakor a somogyvári és a szekszárdi apátok mellett a pécsváradi példájára hivatkozott. 8 0 1230 körül a Vas-hegyi 8 1 és az eperjesi apát, valamint Ubald szent-tamási prépost és esztergomi őrkanonok, nemkülönben pedig Pósa ispán Pannonhalmán hitelesítették pecsétjükkel Valter ispán 1157. évi küszéni alapítólevelének, és Adalbert, királyi követ 1153-ra datált végrendeletének átiratát. 8 2 Szintén jól példázza a két kolostor szoros kapcsolatát az, hogy egy 1233. június 6-án kiállított oklevélben Cognoscens esztergomi kanonok és Enoch dominikánus szerzetes, választott bírákként, midőn a pannonhalmi apátság és szolgáló népei közt kitört viszályt rendezni igyekeztek, az egyezség második pontjában, amelyben a 7 7 PRT. I. 680-682. (91. sz.) 7 8 Öt pecsétje mára elveszett, csak helyük van meg. 7 9 PRT. I. 678-679. (89. sz.) 8 0 „Statuimus eciam, quod abbas sepe memorate ecclesie descensum suum eodem modo, sicut abbas Waradiensis vel Symigiensis aut Saxardiensis teneatur exigere." 8 1 A pécsváradi apát címe — a település nevével együtt — még a 13. század első felében is erősen ingadozó, megszilárdulásában, vagyis az „abbas/conventus Waradiensif' alak rögzülésében nagy szerepe lehetett a hiteleshelyi tevékenység megindulásának. 8 2 PRT. I. 698-699. (109. sz.) Sajnos, az oklevél négy pecsétjéből kettő elveszett, és a másik kettő (a szent-tamási préposté és az eperjesi apáté) is csak töredezetten őrződött meg.
