Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526. (Szeged, 2006.)

Kisbi-i Miklós, és fia: Mihály, Gyunya Pál, Máté fia: István, István fiai: András és Tamás, Fazakas György, Miklós fia: Benedek, Cygan Benedek, Thasel fiai: László, András és György, Zeuke Tamás, Borych Pál, Pál fia: György, Máté fia: János, Máté fiai: Mihály, János, Demeter és Gergely, Lagizto László, Miklós fia: Máté, Lucas villicus, Lucas fiai: István és Mátyás, Balázs fia: Mihály, Dobos fiai: György, István és László, Dénes fia: László, János fia: Bertalan, Gergely fiai: Mátyás és István, Sípos (fistulator) Fábián, Fábián fia: Gergely, Nyalas (dict.) Márton, Bolyar Gergely, Pál fia: Benedek, György fia: Tamás, Kwn Dénes, István fia: Gergely, István, László és Mátyás, Máté fia: Miklós, Miklós sponsus-a: Gergely, Gwdwr Imre, Elegartus Péter, Péter fiai: Mihály és Imre nevű Komphokfalwa-i jobbágyaikkal és familiaris-aikkal márc. 24-én (in fe. Parasceve) Janusy-i Péternek és frater-einek: Mihálynak, Jánosnak, Györgynek és Miklósnak a házára rontottak, onnan 4 lovat elvittek, a következő nap (in magno sabb.) Péter hitvesét házából kivonszolták, ruhájától megfosztották, ládáját (scrinium) pedig feltörvén, két ékköves hajéket (crinalium), egy ezüst övet (balteum argenteum), 4 ezüst kelyhet (piccarium), 7 aranyozott ezüst hajéket, két embernek való fegyverzetet összes tartozékával, nemesi ruháikat, 4 asztali készletet (mensalium), 6 ökröt, otthoni- és hálóruhákat (indumentum domorum et lectuarum), párnákat (culcitra), lepedőket (linteamina) vittek el, mintegy 1000 aranyforintnyi kárt okozva. Ezen kívül a panaszosoknak Márton és Antal nevű familiaris-át megverték és megsebesítették, mind igazak, bár az elvitt tárgyak értékét nem sikerült kideríteni. D. 4. die diei inquisicionis prenotate, a. d. supradict. E.: DL 78488 (Zichy cs. zsélyi lt. 212. 1054.) Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés és kerek zárópecsét maradványa. Tá.: Majtényi Benedek és Tesseni István, Tolna m. szolgabírái, 1402. aug. 22. > pécsváradi konvent, 1402. nov. 24. DL 78532 (Zichy cs. zsélyi lt. 212. 1078.) Ld. 500. sz. K.: Z. V. 310. (264. sz.). (Tá.-ban.) R.: Z. V. 281. (a 243. számú oklevél apparátusában); ZsO. II. 1562. sz. 491. 1402. április 14. A konvent jelenti Zsigmond királynak (H., Da., C., march. Br.), hogy a Baranya m.-i Gyula melletti Szt. László király kolostor remeteszerzetesei számára egy évre kiadott, általános érvényű parancslevelének engedelmeskedvén, Theutus-i István királyi emberrel tanúul küldte Miklós pap testvért, akik ápr. 9-én (15. die fe. Pasche) megtudták, hogy Andych-i Miklós fia: György, Bálint bíboros pécsi [püspök] várnagya, egy elvetemült társát, tudniillik Jud-i (dict.) Cetus Miklóst Dergesche faluba vitte, amelynek kapcsán a néhai István testvér és Bálint püspök, az ország főpapjai és bárói előtt már jó ideje pert kezdtek. Az említett Cetus Miklós ugyanis Selliber (dict.) Jánossal, és több Dergesche-i jobbággyal együtt, György várnagy parancsára, a remeték kolostorának (cenobium) néhány Remethefalua-i jobbágyát, tudniillik Szolga (sclavus) Lőrincet és Tamást, valamint Bayzath (dict.) Györgyöt, midőn azok hazafelé tartottak, megtámadták, nyilaikkal megsebesítették — olyannyira, hogy Tamás néhány nap múlva meg is halt —, a náluk talált javai-