Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526. (Szeged, 2006.)

284. 1362. február 26. Az egyik részről Péter fia: János c. és fia: Leukus, [Pécs]várad városából (civitas), a másikról pedig Nagy (magnus) Kelemen fia: Balázs, szintén [Pécs]váradról elmondják, hogy előbbiek egy vásárolt házhelyüket (sessio sive fundus curie), amely a városban, Salamon sógora: Szolga (sclavus) András és [Tamás] fia: Miklós házhelye közt fekszik, egy kőpalotával és egyéb épületekkel, továbbá három szőlőjüket, amelyek a város Ny-i részén fekszenek, s melyek közül kettőnek É felől a [Pécs]váradról Heten-be menő nagy út, K felől Kwn (dict.) Péter és Beder, Ny felől az említett Balázs, Beller (dict.) An[drá]s és Gudyth (dict.) Balázs a szomszédai, a harmadik pedig az említett út mellett K-re, Kulcsár (claviger) Tamás szőlője alatt D-re fekszik, továbbá egy mészárszéket (maccellum), amely Gardus (dict.) János mészárszéke mellett D-re fekszik, továbbá a Neuiguelgh nevű völgyben fekvő kaszálót, amelynek K felől a [pécs]váradi egyház malmának árka, D felől, egy régi vízmosáson (meatum aque) túl Tamás fia: Péter, Ny felől egy régi árok, É felől pedig a [pécs]váradi egyház említett malomárkán túl, Augustinus fia: Ipolitus malma a szomszédai, mindezeket a szomszédok beleegyezésével, mivel ők ezeket megvenni nem akarták, eladja az említett Balázsnak, a tőle átvett, 6 pensa-val számított 50 dM.-ért. Erről a konvent, függőpecsétjével megerősített privilégiumot ad ki. D. a. d. 1362., IV. Kal. Marcii. Fridricus lévén a perjel, Benedek a custos, János pedig a kántor. [A.] E.: DL 5114 (NRA. 390. 14.) A kezdő C betű szépen díszített. (Hiányos.) 285. 1362. március 19. A konvent jelenti [I.] Lajos királynak (H.), hogy 1362. febr. 19-én (sabb.prox. an. fe. B. Mathie ap., a. d. 1362.) Visegrádon kelt és itt átírt parancslevelének engedelmeskedvén, Nempti~Nempty-i Miklós fia: János királyi emberrel tanúul küldte Miklós pap testvért, akik márc. 9-én (f. IV. an. fe. B. Gregorii pape) megtudták, hogy Zentgyrg-i Pál fia: Miklós jan. 31-én (f. II. prox. an. fe. Purif. virg.) magához hívatván Karon-i Lekus fia: Miklósnak és András fia: Istvánnak, Péter fia: Peteu nevű famulus-át, őt fogva tartotta és az említetteknek a pécsi Szentlélek-kolostorban lévő tulajdonjogát igazoló oklevelét, az azt tartalmazó ládával (scrinium) együtt — Miklós és István tudta nélkül, sőt, miközben István ágyban fekvő beteg volt — elvette, miként azt az említett kolostor apácái is megerősítették. D. sabb. prox. an. domin. Oculi, a. supradict. E.: DL 49278 (Mérey cs. lt. 59.) Hátoldalán egykorú kéz írásával tárgymegjelölés és kerek zárópecsét darabkái.