Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526. (Szeged, 2006.)

dekkel, mezőkkel, erdőkkel, berkekkel, szőlőkkel, valamint minden más haszonvételével és tartozékával együtt, őszinte szeretetből fiának: Imrének, feleségének: Anna úrasszonynak — hitbére és jegyajándéka gyanánt —, és lányának: Margyth-nak, valamint örököseiknek adományozza, minden jogáról lemondva, és azzal a feltétellel, hogy ők ezen javakat, rajta kívül másnak el nem adhatják, el nem zálogosíthatják, továbbá, hogy a korábban elzálogosított javai is a fent nevezettek tulajdonába kerüljenek vissza. A konvent, az oklevél visszahozatala esetére privilégium kiadását ígéri. D. sabb. prox. p. oct. fe. B. Jacobi ap., a. d. 1352. E.: DL 77036 (Zichy cs. zsélyi lt. 211. B. 358.) Hátoldalán 18. századi tartalmi összefoglaló és kerek pecsét töredékei. K.: Z. II. 491. (365. sz.). 225. 1352. szeptember 24. A konvent emlékezetül adja, hogy Miklós nádornak, a kunok bírájának oklevele értelmében, 4 fogott bíróval, valamint Zeeglaak-i Fülöp fia: Fülöp mr. és Laak-i Salamon fia: Miklós vezetésével, továbbá ez utóbbi — mint felperes — számára kiküldött Zapud-i István fia: Miklós vagy Sygur-i Mihály fiai: Bodou és János, valamint az előbbi — mint alperes — számára kiküldött Gilleud-i Miklós vagy Teper (dict.) Imre, vagy Zabar-i Leukeus nádori emberek valamelyikének jelenlétében tanúul kellet küldenie emberét, akiknek szept. 15-én (oct. fe. Nat. virg. glor.) a Beketeleke, Keniseteleke és Wyssenteleke nevű birtokrészekre kellett menniük, és ott a Fülöp által bemutatandó oklevelek megtekintése után, a nádor oklevelében szereplő büntetés terhe alatt döntést kellett hozniuk, majd az arról szóló oklevelet a felekkel okt. 6-ra (oct. fe. B. Michaelis arch.) a nádornak vissza kellett küldeniük. A megadott időpontban a konvent Zapud-i István fia: Miklós és Teper (dict.) Imre nádori emberekkel tanúul küldte Miklós és Péter pap testvéreket, akik a 4 fogott bíróval az említett birtokrészekre menvén, megtekintették a konvent egy korábbi, Fülöp által ott bemutatott, a birtokrészek határait tartalmazó privilégiális oklevelét (ld. 217. sz.), majd a felek akaratából az abban foglaltak szerint újra bejárták a határt, amely a Karasou folyó partja (rippa) felett kezdődik a D-i részen, a Chepanfolua és a Bekefalua nevű falvak között, ahol újból két határjelet emeltek. Innen É felé két földjelet újítottak meg, majd tovább É felé egy dombra mentek fel, ott két földjelet készítve, majd tovább É felé többször megismételték ugyanezt, tudniilik egy mocsaras helynél, egy nagy út mellett, az Ebrees melletti Parth (dict.) helynél, majd onnan egy rétre ereszkedve egy útnál, végül pedig azon a Draue folyó gázlójához jutva, ahol a határ végződik. D. f. II. prox. an. fe. B. Cosme et Damiani mart., a. d. 1352. E.: — Á.: Gilétfi Miklós nádor, 1352. okt. 25. > Szepesi Jakab ob., 1374. szept. 7. GySML 2 Niczky 92. 4694. (DF 209194) Megj.: Vö. 218. sz.