Palásthy Pál, dr.: Palásthyak. 3 kötet. (Budapest, 1890–91.)

királytól Lengyelfalvát, mely egyikre, a kir. tanácsnokra, a nőtől rája esett, kir. adománynyal is birliatni megnyerte; de hogy az öreg keszihóczi Palásthy Ferencztől, különösen Nedeczky Kristóftól a család kincsét, a családi irattárt visszahódítani megkisérlette volna, ennek sem lehet nyomára akadni. Igy maradt a Palásthy-család iratgyüjteménye a Nedeczky-család birtokában, melyet, — mint a Palásthy-család késő tagja hálával bevallók, — gondosan meg is őrzött. Hálámnak, s távoli rokoni érzelmemnek legyen bizonyitéka, ha a Nedveczky-család nemességének kezdetét, amint az iratok között, hivatalból lemásolt okmányokban találtam, ide csatolom. 1380. körül Chákék Zsolna várát vivták, — az ellenállás erős lehetett, a bevivásra fegyvereseket toborzottak, amint szokás volt, pénzzel, vagy erőszakkal, a fölperzselés, vagy elczipeltetés fenyegetéseivel. Ott a vidéken lakott Nedeczky családnak három őse, három testvér, László Andrásnak, Péter és János Jánosnak tiai, akik alattvalói hüségíiket a királyhoz életveszélyek közt avval bizonyitották, hogy sem Chákékhoz nem szegődtek, sem a toborzás eredményétteljességbe menni nem engedték. Hüségük jutalma, volt 1384-ben a nemesítés és Nedecze község adományozása Mária királynétól, Zsigmond király nejétől, melyet Zsigmond király 1412-ben megerősített, s Nedeczét kir. védelmébe fogadta. Eme megerősítő, s védelemről biztosító okmányt 1453-ban a turóczi prépostság jegyzőkönyvbe bevezette; 1458-ban Mátyás király az adományozást Nedeczky-család javára ,titulo novae donationis' megerősítette s a turóczi prépostság a családot 1472-ben Nedeczére újra bevezette;