Palásthy Pál, dr.: Palásthyak. 3 kötet. (Budapest, 1890–91.)

Mindazonáltal ép oly kétségtelen, mint az utóbbi három nemesítés. Ezen első nemesittetés Palástliy-családban, és pedig II. András királytól a keresztes, hadjáratban, a Táborhegy alatt, hagyomány-képen húzódik a magyar íróknál. Verbőczy Tripartitumában') olvassuk: „Hujus. Andreae regis privilégium de monte Tábor, ubi I)ominus et Salvator noster transfiguratus fuerat, super quada7)i possessionaria collatione emauatum, et confectum, in comitatu Honth. habetur, hac etiam tempestate.

u Yerbőczynek eme szavait Borsnak, Beés bán, és kir. föpinczemester fiának nemesittetéséról értelmezik, akik e tárgyról irnak. A'erbőczy idejében oly annyira ismert tárgy volt, hogy azt tüzetesebben jelezni fölöslegesnek tartotta. Venczel Gusztáv, az okmányok gyűjtése és kiadásában a fáradhatlanok egyike, közzétesz egy okmányt,-) melyben olvassuk, hogy Tibald, gömörmegyei kir. banderialista, még a Szentföldön táborozó András királytól Ígéretet kapott a nemesittetésre, mihelyt hazájába visszaérkezik. Ezen igéretét András király 1226-ban váltotta be, Tibald tettlegesen nemesittetvén. Erdeme Tibaldnak nagy volt, ritka lélekjelenlétet,, bátorságot, meglepő ügyességet és erőt tanusitott. A király egyik táborozásában a sátrakban nyugvó magyar hadseregre egy elvadult dühös bölénybika rohant s többek megsebesittetése után, a menekülők nagy zavarában, egyenesen a kir. sátornak tartott. E vészteljes pillanatban, a tábor jobb szárnyáról előugrik Tibald, a bölénybika előtt megáll, s „vibrata romphea ') P. 2. tit. 14, § 13. 2) Történeti emlékek. I. 217.