Palásthy Pál, dr.: Palásthyak. 3 kötet. (Budapest, 1890–91.)

LIH védekezni. Azért a családi levelek oly becsüek voltak, valamint maga a családi birtok. A magányszerződések, birtokcserék, örökbefogadások, zálogosítások, uj meg uj zálogösszegek fölvétele, a zálogba vett birtoknak uj elzálogosítása, ugv, hogy a zálogba adó, saját elzálogosított birtokát másnak is adhatta zálogba, megadván e második zálogbavevőnek a jogot, az elzálogosított birtokot kiváltani; aki zálogba vett valami birtokot, tovább ismét zálogba adhatta a zálogos birtokot, a nélkül, hogy a törvényes birtokos tudomást kapott volna a további elzálogosításról. Az elzálogosítás rendesen először kisebb összegért történt, mert mindenki a kiváltás reményében zálogosított, a kisebb felvett zálogár a kiváltás könnyüségét szülte. De a zálogositónak sokszor módja nem volt a kisebb zálogárt sem letenni, igy hevertek a családok törzsbirtokai idegen kezekben. Ezen zálogbirtokok felcserélése, kivált mikor több kézre ment át, vagy azoknak mennyisége a leghosszabb, a legkínosabb perlekedésre adott okot. A zálogositónak érdekében volt zálogba adott birtokát szemmel kisérni, nyilvánságban tartani; a zálogba vevőnek érdeke volt, hogy a zálogba vett birtok lassan-lassan törzsvagyonával összeforrjon. Ez okból az egyiknél a nyilvántartás, a másiknál a rejtegetés volt a szándék. Szerencse, hogy a hiteles-helyek a családok jogviszonyairól pontos naplót s okmánytárt vittek: ahol királyi, nádori, országbírói engedelemmel, ha a kiadvány a családban elveszett, eltévedt, uj okmányt lehetett szerezni. Ez a család okmányainak a megőrzését még inkább szükségessé tette. Hát még, ha a családtagok egymással viszálkodtak és a családi