Palásthy Pál, dr.: Palásthyak. 3 kötet. (Budapest, 1890–91.)

szenvedélynek az igazságot fegyverrel kézben keresni, semmint a törvény előtt meghajolva, azt a királytól, a nádortól, vagy az országbírótól kérvényezni, a mely hosszadalmas, fáradságos utazás, kényelmetlen tartózkodással az Ítélet székhelyén, s végre igen gyakran eredménytelen perlekedéssel volt egybecsatolva. Egy Palásthy, nemcsényi határban levő birtokainak határdombjait szétbontja, jóval távol, a szent-benedeki monostor birtokain felemelteti; a monostor 80 éven át nem képes elfoglalt birtokrészét visszafoglalni; miglen azt az elfoglalónak második unokája ..in redemptionem animae" a monostornak föl nem ajánlja, a monostor pedig a peres birtokrészt a felajánló Palásthynak, hogy a színleges nagylelkűséget valóságos nagylelkűséggel visszonozza, élethossziglani használatra átengedi. Hanem azért az okmányok gondos olvasása, királyaink, biráink igazságszeretetét, az egyszerűt mégis álnokoskodást kizáró eljárást, mély belátás, bizonyítanak: azért a legnehezebb legszövevényesebb perügyekben béketűrést, az okmányok igért előmutatására többszörös halasztás megadását szemléljük, csakhogy az ártatlan vádlott, vagy az elnyomatás által jogaiban, birtokaiban megsértett fél magát eredmény teljesen megvédhesse. Igazság, méltányosság, az egyszerű módban pártatlanságot bizonyító egyenesség jelzi e korban a magyar bíráskodást. A szilaj mégis szilaj marad; amit egy-két óra elnyerhet, nem keresi azt hosszú uton. Ezt bizonyítják a család tagjainak erőszakoskodó tényei is. Albeus, Ivánka fia, megöli Germánt, még nem nemes Léva fiát, vérváltságba birtokát adja 1281-ben. Palásthy Mihály, Miklós fia, 1354-ben megöli Balást,