Palásthy Pál, dr.: Palásthyak. 3 kötet. (Budapest, 1890–91.)

jakat nem nevelt. Az irgalmas Isten hivja meg a családok fiait a papságra, s eme kegye mindig lioszszabban tartó földi áldásainak záloga a családban. Azért nem merész az állítás, miszerint az Isten áldásainak hiánya, következőleg a család elszegényedésének, sülyedésének hírnöke, mikor annak nemzedékeiből az Isten az ő szolgálat]ára senkit sem hiv meg. Az ember leroskad, ha az Istentől magára hagyatik; l

lgy jár a család is, ugy a nemzet is. A szülőknek, különösen az anyáknak, mindig készséggel kell lenni, hogy magzatjaik meghivatását az Istentől hódolattal fogadják, sőt imádkozni az Istenhez, hogy magának családjukból sarjat válaszszon az ő szolgálatjára az egyházban, vagy ker. tökéletességre a szerzetes életben. JSÍeni szabad a szülőknek magzatjaikat a papságra, vagy zárdára erőszakolni, vagy rábeszélni: de akadályozni sem; egyik olyan büu, mint a másik. Isten és saját magzatjuk ellen. Legyen keresztény élet, fegyelem a családban, lesz magzat, mely az Isten hivatásának malasztját megkapja, s az Isten áldásait a családban az ő érdemeivel századokra biztosítja. Ez a Palásthy családban nem történt s jelenségeit, a család összegét szem előtt tartva, észrevehetni. A birtokszerzés épen a 14-ik századra esik. mikor Jakab a monostorba lépett; a gazdag házasságok Hunt-Paznánok Kóváry ágával; a nemzetség szaporasága, neve, emelkedése; birtokai Hont, Bars, Zólyom, Nyitra, Trencsénmegyékre terjednek. iS

Teni levén uj sarj, mely az Isten áldásait fentartsa, a a család a 15-ik században hanyatlik, foszladozik, oktalanul pazarol, vakon tékozol. A 16-ik század Palásthy Andrásban, s ennek Benedek fiában ismét emelkedik, gazdagodik, a Keszihóczy-ágat harmadfél