Palásthy Pál, dr.: Palásthyak. 3 kötet. (Budapest, 1890–91.)

törzsvagyona, mely királyi adomány lévén, mindig, daczára némely gondtalan atyának, egész 1840-ig' a tiu-ágat illette, a leányok pedig az ő törvényes negyedüket az anyai birtokból kapták. A család gyarapodott birtokban, tekintélyben, Hont és Barsmegyékben a legtekintélyesebb családok egyike lett; Palástról, a család nemesi fészkéből éjszak, nyugot és kelet felé terjeszkedett; Felso-Barson át Nyitramegyébe lépett, hol a „mezőkeszi" előnévvel jelzett ág, később tovább nyugatnak tartott, Trencsénben is birtokolt ; keleten Nógrád felé vonult, és 1535-ben a keszihóczi ágat telepitette, ezen ág a 17-ik században Korponán kath. hitét vesztvén, az apostasiában egyedül áll; mai nap Keszilióczon, hol l)acsóék birtokait szerezgette, talán emlékben sem él.