Palásthy Pál, dr.: Palásthyak. 3 kötet. (Budapest, 1890–91.)

gariae privilégium, sub. nro. 112 supei terra Palást

1' ; a fiág jeles ügyvéde azonban az eredeti okmányt a percsomóból Palásthy-családnak kiadatni kérte, indokolván : „quia privilegiorum paria non dantur", ki is adatott. Ha Tolvay Gábor ur, Ítéletének szövegét s indokait ugy fogalmazta volna, mint a régi országbírók tevék, hogy minden előmutatott okmány szövege az ítélet szövegébe majdnem szórói-szóra átvétetett: II. András Tábor hegy alatt kiadott nemesítő levelét legalább igy birnók, mint magyar nemes családaink legtöbb okmányaikat igy bírják ; de Tolvay Gábor idején a bírói Ítéletek már rövidebben, csak vonatkozással a becsatolt okmányokra, fogalmaztattak. Nyomára jöhet az okmány búvár, hogy ezen Táborhegyi okmány még a mult században kezdett és 1845-ben bevégzett családi perben ismét a kir. tábla előtt feküdött; hová jutottak a periratok, nem vétetett-e ki az okmány a percsomóból, ugy miként 1694-ben; vagy nem házasodott-e valamely okmány-gyűjtőnek szerelmes kezéhez, és rejlik mindeddig kiadatlan. — mind ez feloldatlan rejtély. Hagyományos ismerete átnyúlik a jelen századba: de szövege késik az éji homályban. Biztos az, hogy a családban, 1281 előtt, mikor Guze fiai, Álmos és Fábián nyerték kiváltságukat, már nemes ág létezett; mert 1256-ban Bors fiai, Brizó, Péter és Zádor Drenó birtokukat, „terra Palást" czimén, vagyis: „filiorum Borshaereditariam", Miklós főesperes és esztergomi kanonok előtt „cum tribus nobilibus" esküt téve, a lionti vár jobágyai ellen megvédték. A társaságban letett ünnepélyes eskü