Palásthy Pál, dr.: Palásthyak. 3 kötet. (Budapest, 1890–91.)

uni e ínajoribus liujus, in praemium rei bene gestae dátum, eumdem jobagyonibus castri Hunthensis adscriptum fuisse neccesse est; etenim legi aliquando diploma regis Ladislai Cumani anno 1281. quo Almum et Fabianum. íilios Guze de Palást, ab onere jobagyonatus castri sui Huntensis exemit; nec non Caroli líoberti anni 1327. quo Georgius, tilius Liptow, de Palást, cum fratribus suis, itidern a jobagyonatu castri Hunth. exemti, adque nobilibus regni adgregati sunt." Mi indította Verbőczyt arra, hogy hazánkra s nemzetünkre oly nagy, korszakot alkotó munkájában ép Palásthy-család nemesittetési tényét beszőjje; váljon hogy a keresztes hadjárat emez egyetlen kir. kormányzási intézkedését örökítse, vagy hogy a családot kiemelje, határozottan meg nem mondhatni ; Yerbőezy sokszor térhetett be Visegrádról, Budáról saját váracsába, melynek csendjében irodalmi munkásságát, messzeható elmélkedéseit, összeállításait zavartalan nyugalommal végezhette. Utja Nógrád alján Ilont megye közepén vezette, tehát, Paláston át, ahol az akkorán nagybirtokos Palásthy család tagjainál magyar vendégszeretettel fogadtatott, s a család egy-két kiváltságleveleit, melyeknek közlése a családnak semmi kárt nem okozhatott, szabadon olvashatta. Emez okmányokat ő szerette olvasni, hogy irodalmi munkája a magyar alkotmányos és magán jogéletet pontosabban, hívebben, teljesebben tükrözze vissza. Feltételezve eme barátsági viszonyt Yerbüczy és Palásthy-család között; feltéve azt is, hogy II. András király az ő palesztinai hadjáratában senki mást nem nemesitett Bors, Beés fián kívül: a család tiszteletteljes felemlitését, ily korszakos munkában, könnyen érthetjük, ugyszinte azt is, miért tüzetesen nem irja,