Iványi Béla: A márkusfalvi Máriássy család levéltára 1243-1803. I. (Lőcse, 1917. Különlenyomat a Közlemények Szepes vármegye multjából)

a mai napig állandóan és folyton a Szepességben él a Máriássy család, vagy annak legalább egy része. Gáláról azt sem tudjuk, hogy vájjon magyar volt-e vagy nem, külföldről vándorolt-e be Szepes földjére, vagy pedig Alsó-Magyarországról, tán Gömörön át származott-e a Szepességbe? Ezek mind nyilt kérdések, amelyekre nehéz positiv választ adni. Talán valósziniibb, hogy a család Gömörön át Alsó-Magyarországból származott ide, amit bizonyítani látszik Csánkinak az az állítása, hogy a Máriássyak egy törzsből valók a Gömöri családbeliekkel,

1) akik nevüket Gömör várától kölcsönözték és akik a XV. század elején már kihaltak.

2) Nem lehetetlen tehát, hogy Gömör vidékén át vagy talán épen Gömörből szivárgott a család a Szepességre, ahol a XIII. században bukkanik fel és annak derekán 1264-ben Gala fia Márk fia Batiz ispán derék cselekedetei jutalmául megkapja fejedelmétől IV. Béla királytól azt a földet, helyesebben lakatlan erdőt, a mely a Poprád folyó és a Veres vize közt, a Tátra hegye alatt terült el s a melynek neve Csetenye volt

3), amely földön alakult meg a primus acquisitorról elnevezett és a legújabb időkig a család kezén volt Batizfalv

a helység. A királyi elismerés és bőkezűség ezen tényével a család elnyerte azt az állandó dologi alapot, amely annak tagjait állandóan Szepesmegyéhez fűzte. Azonban nemcsak a saját nevéről elnevezett községnek, hanem családja hírnevének is Batiz comes volt a megalapítója, azzal a cselekedetével, amely nemcsak Szepesvármegyéhez, hanem egyenesen Szepesvárához fűződik. Ugyanis Batiz comes; aki kora gyermeksége óta IV. László király személyében immár harmadik koronás urát szolgálta, e király parancsára megostromolta a szepesi várba húzódott és királya ellen felkelő Márk fia Rolandot, a ki azután Kunigunda lengyel herczegnő közbenjárására kiengesztelte történetének tárgyalásánál a Máriássyak Leheltől vagy ennek nemzetségéből való leszármazásáról stb. elmond. Ezek mind a mondák és regék világába tartozó alap nélküli állitások, amelyek persze a családi levéltárban őrzött «História secretior«-ba is belekerültek, annak idején tévesen értékelt adatok alapján teljesen jóhiszeműen, de — ma már tudjuk, hogy — hibásan. ') Csánki: Magyarország földrajza a Hunyadiak korában: í. k. 124. lap. Megjegyzendő azonban, hogy amennyiben állitása az 1198. évi hamis oklevélen alapul — megdől, s akkor a gömöri kapcsolat csak III. Endre király 1291. évi donatiójára vezethető vissza. Ld.: Wenzel: Árpádkori Uj Okmánytár X. k. 17. és 52. 1. a) Csánki: U. o. I. k. 128. és 151. 1. 3J Családi levéltár: No. 2. fejér: Cod. Dipl. IV. 3. 185. 1.