Iványi Béla: A márkusfalvi Máriássy család levéltára 1243-1803. I. (Lőcse, 1917. Különlenyomat a Közlemények Szepes vármegye multjából)
használatosak és ismeretesek, azonban nem ez a lényeges, hanem inkább vizsgálnunk kell azt, hogy az oklevél tartalmaz-e olyas valamit, ,a miért azt meghamisitani valakinek érdekében állott. Az oklevél szerint V. István király előtt Gala fia Márk és ennek fiai Batiz, Miklós stb. megjelennek és egyezségre lépnek Gala két — az oklevélben meg nem nevezett — idősebb fiával, a kik királyi engedélylyel külföldre mennek javak szerzése czéljából. Az egyezség szerint bármit szereznének ezek az idősebb névtelen fivérek, ebből sem az atya sem az ifjabb fivérek részt nem kérhetnek, sem pedig osztályba ezt a szerzeményt be nem számithatják, kivéve mégis az ősi (atyai) javakat, ha pedig valahogy balul ütne ki vállalkozásuk, akkor ezért az atya és az ifjabb fivérek nem felelnek, őket ezért sem javaikban, sem személyükben zaklatni nem lehet, békességesen megmaradván az ősi javakban. Nyilvánvaló ebből tehát, hogy a király előtt megjelent és névszerint felsorolt egyezkedők részére anyagi vagy más előny az oklevélben biztosítva nincsen, ők csakis és egyes egyedül az ősi javakat és személyüket védik, az oklevél nem az ő javukra készült, legfeljebb annyiban, hogy kudarcz esetében a felelősséget eleve elhárítják maguktól, ellenben a két idősebb névtelen fivérnek ez az oklevél igenis javára szolgál, mert biztosítja számukra esetleges szerzeményük kizárólagos tulajdonjogát, nem tartozván azt megosztani sem atyjukkal, sem fiatalabb fivéreikkel, igaz ugyan, hogy ennek fejében vállalkozásuk esélyeiért is csak ők a felelősek. Ennélfogva Gala fia Márk és fiai részéről tehát itt voltaképen joglemodással állunk szemközt, a miből világos, hogy az oklevél inkább a két névtelent szolgálja és mégis épen nem ezek, vagy ezek közül valamelyik, hanem azok, illetve az iratja át és erősítteti meg később az alapoklevelet, a kiknek, vagy a kinek az oklevél kiállítása előnyt nem hozott, t. i. szepesi Gala fia Márk és fiai, illetve Márk fia Batiz fivére Miklós. Az előbbiek 1282-ben IV. László királlyal Íratják át és erősíttetik meg V. István ezen oklevelét, a mely átíró oklevél Karácsonyi szerint szintén hamis, mert Sfmi a vicekancellár neve, sem az uralkodói évszám, sem az oklevélben felsorolt ország zászlósok nevei nem egyeznek. Tényleg, IV. László ezen oklevélben a vicekancellár Tamás székesfejérvári prépost, Ezzel szemben megállapítandó, hogy 1280 — 1284 közt lamás váczi püspök, volt székesfej ér vári prépost a királynői kancellár, a ki azután 1274—89-ig királyi kancellár volt, 1) a királyi vicekancellár pedig 1281 —89 közt Bertalan szepesi prépost. 2) Azonban Tamásnál maga Fejérpataky az Árpád-kori királyi kancelláriáról irt müvében megjegyzi, hogy ezt a Tamást hivataloskodása első két évében az oklevelek hol kancellárnak, hol meg vicekancellárnak irják és megemlíti Fejérpataky még azt is, hogy IV. László király kancelláriájában ebben az időben az állapotok rendetlenek valának. 3) *) Fejérpataky: A királyi kancellária az Árpádok korában. 140. lap. *) Orsz. Levéltár: Liber dignit. saecular. 239. lap. ») Fejérpataky: J. m. 128—129. lap.
