Iványi Béla: A márkusfalvi Máriássy család levéltára 1243-1803. I. (Lőcse, 1917. Különlenyomat a Közlemények Szepes vármegye multjából)

»Sici:t etenim arma absque milite nihil proBciunt, ita chartae absque debiio viventis tractamento sua carebunt efficacia . .«M ELŐSZÓ. Ha az utas Buda]>estről Kassa felé igyekszik, már Kassa előtt a Hernád völgyében feltünedeznek Boldogkő, Regécz vára romjai, Kassán rul pedig, amint a vonat átrohan a tihanyi alagúton, egyszerre úgy érezzük, hogy az új Magyarországot elhagyva, a régi, a patinás magyar földre értünk. Utunk közben a történelem néma emlékei bukkannak elő minduntalan és az utas önkéntelenül visszaszáll lelkével a--régmúlt időkbe, amikor még SárosSzepes földjét Istent, hazáját és fejedelmét szolgáló nemesi rend továbbá becsületes, tiszta erkölcsű és szorgalmas kereskedő és iparos nép lakta, amikor még a világ nem kizárólag hedonisztikus alapon volt berendezve, amikor még a munka, becsület, szorgalom, tisztesség, vitézség, hazaszeretet stb. nem papiros, nem hirlapi fogalmak valának, hanem tényleg létező és kellően értékelt erények. Áldott és virágzó volt ekkor ez a földrész, amelyről hazánk síkságaira a magasabb kultura sugárzott le s amelynek szótlan, hallgatag, még romjaiban is nagyszerű emlékei egymás után suhannak el szemeink előtt. Sajnos, ennek a patinás, bűbájosán szép földnek emlékei is pusztulnak, vesznek. Amit a nedvesség, fagy, vihar pusztítása, a rohanó szél eróziója megkímélt, azt tönkre teszi az emberi tudatlanság vagy gonoszság. Menteni kell tehát, a mi még menthető s ez a figyelmeztetés talán sohasem volt jogosultabb, mint ma, az orosz és oláhdulás friss sebeinek fájdalmas hatása alatt. Hazafias és hasznos, de emellett kedves kötelességet teljesítek ennélfogva akkor, amikor közkincscsé teszem egy ősrégi, tiszteletreméltó család levéltárának emlékeit, egy olyan családét, amelyből még nem veszett ki a szűkebb haza és a régmúlt iránti rajongó és ragaszkodó szeretet, egy olyan családét, amelyben a hajdankor emlékeit megbecsülik, átértik, szeretik és élvezik. Ma még — hála ') A családi levéltárnak József-István által összeállított elenchusában, % Praelatióban. (12. lap.)