Iványi Béla: A márkusfalvi Máriássy család levéltára 1243-1803. I. (Lőcse, 1917. Különlenyomat a Közlemények Szepes vármegye multjából)
A javak visszaadásából nem lett volna semmi, ha Imre érdekében sógora Apponyi György közben nem jár, a mire igy elérte legalább azt, hogy ingó javait visszakapta. 1) Máriássy Imre ugy látszik innen fogva Lőcsén élt csendes nyugalomban, legalább ezt következtetjük Váradi Mihály naplójegyzeteiből, a ki ezek szerint 1(580. julius 8-án Lőcsén kéri meg Máriássy Imre Zsuzsánna nevii leányának kezét, feleségtii veszi ugyanitt és julius 10-én már viszi liaza ifjú feleségét Kassára. 2) Imre végig élte Thököly 1(378., 1682. évi felkeléseit, Buda várának visszafoglalását stb., azonban az események forgatagába már csak öregségére való tekintettel sem nyúlt többé bele, és nem vett részt semmiféle vállalkozásban. Erről a passiv magatartásáról 1686. szeptember 12-én Szepeshelyen a szepesi káptalan Imre kérelmére bizonyítványt állított ki, melyben a káptalan elmondja, hogy Máriássy Imre soha a felség ellen fegyvert nem ragadott, a hűtlenekhez nem csatlakozott, velük nem conspirált és minthogy a rebellisektől távoltartotta magát, azok ezért az ő gömöri, lionti és szepesmegyei birtokait elpusztították. 3) Mindennek daczára a nóta infidelitas, a hűtlenség bélyegét Máriássy Imréről soha senki és semmi le nem mosta, végig kisérte ez őt egész életén és halála után is a hivatalos iratok notoriusnak, hűtlennek, rebellisnek nevezik a vádakká felfujt gyanuokok alapján. Máriássy Imrének négy leánya maradt, úgymint: Anna, SzentIványi Mihályné, Borbála, Luzsénszky Ferenczné, Klára, Rahói Jánoki Farkasné és Zsuzsánna, özvegy Váradi Mihályné, a kik csak hosszas folyamodás, kérvényezés után, néhány ezer forint lefizetése ellenében 1690. április 18-án Laxemburgban kelt adománylevélben kapták vissza I. Lipót királytól uj adomány czimén atyjuk birtokait. 4) Az 1671—72. évi nemzeti akció után bekövetkezett annak szomorú visszahatása, a melynek tényei hazánk köztörténetéből eléggé ismeretesek. Ennek a gyászos reakciónak áldozatául tekinthetjük voltaképen Máriássy Imrét is és a németek részéről a vele ') 1674. junius 25. A kamara jelenti: „bona mobilia eideni (t. i. Imrének) restituta fuerinl". Orsz. Levéltár: Szepesi kamara. Minutae neoreg.: 1674 : 2648. ') Történelmi Tár: 1904. évf., 158. 1. 3) Orsz. Levéltár: N. R. A. 1741 23. ') Márkusfalvi rész: 881. szám.
