Mihályi János: Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból. (Máramaros-Sziget, 1900.)

1499. OKTÓBER 14. 629 Ex Zygeth feria tercia proxima ante festum Galli confessoris. Anno domini Millesimo quadringentesimo Nonagesimo nono.

3) Quatuor Judices ac Vniversitas Nobilium Comitatus Maramarosiensis Vestre Maiestati fideles. In dorso legitur: Serenessimo principi domino Wladislao Regi Hungarie, Bohemie etc. Domino gracioso admodumque Metuendo. „Allodium sive statio aestivalis pecorum vet hospicium vulgo Zallas" megfelel az 1451. évi diplomábam használt „descensus vei caula ovium" kifejezésnek és egy jelentésű a juhakollal és a pásztor részére állított kalibával. A „descensus ovium" kitétel alatt azon legelő terület értendő, mely egy nyári legeltetésre egy juhtanya részére szükséges, s ez románul „mutare" nevet visel ; igy például a Petricea havas hat ily szállással bir, ugyanannyi juh vagy marhatanyával, egyegy juhtanyára mintegy 500 drbot számitnak. 2) Zido Swidova (?); Furmolza Frumosa^ Kraszna, Pável Mihály nagyváradi gör. cath. püspök ő nagyméltósága tulajdona; Alpis magna=Welyka; három havas a Taracz vizén, Brusztura körül és annak közelében. A havasak régen is önálló külön birtoktestet képeztek, miként az 1402. évi oklevélben láttuk és miként egy másik oklevél tartalmazza, mely szerint 1505. évben a Budescu vagy Budhavas önálló kir. adomány tárgyát képezte. 3) Papirra irt eredetiből, mely miután pecséttel ellátva nincs és két szóban igazítást tartalmaz, fogalmazványnak tekintendő, miután az ezzel majdnem szórolszóra egyező szöveg 1500. évről is megvan. 4) Szaplonczáról nemességet igazoltak 1752. évben a Tivadar alias Szaplonczai (1419.), Nán (1407.), Sztán (1401.), Pap (1482.), Bosa (1457.), Szteczko (1608.), Manaila (1624.), Finta (1685.), Tite (1608.), Holdos (1608.), Turda (1608.), György (1672.) családok. 363. 1500. Április 7. Sziget. A vármegye közönségének felterjesztése l lászló királyhoz, ugyan oly tartalommal minő az előző oklevélben foglaltatik. Fidelissima obsequia cum omni subiectione, serenissime princeps et domine domine noster graciose, presentibus vestre patefacimus maiestati, quomodo in alpibus videlicet Zodohawasa nobilis Lazarus