Mihályi János: Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból. (Máramaros-Sziget, 1900.)

1343. 19 Maros oly távol folyik Máramarostól, mint a mily messze esik a krónika elbeszélése a történeti valóságtól. Ily valótlan adatok mellett lehetetlen igazaknak elfogadnunk a többi adatokat, de elfogadjuk ezen elbeszélésnek hátterét, t. i. : hogy miután a románok nyugoti szomszédai a nyugoti egyházhoz tartoztak, ezektől sokat kellett és kell kiállaniok azért, mert keleti vallásukhoz állhatatosan ragaszkodtak; továbbá hogy miután keleti szomszédaik kun—tatár pogány népek voltak, ezekkel háromszáz éven át folytonos harczban állottak, a döntő ütközet ezekkel nem a Tiszánál, hanem a moldvai mezőkön történt, nem IV. László király alatt, hanem később 1345-ben Laczkfi András a székelyek továbbá Brassó, Besztercze és Máramaros főispánja vezetése alatt. Az ütközet több napon át tartott; a keresztény hadaknak segélyére volt (miként egy legenda beszéli, melynél meghatóbbat krónikáinkban nem találunk, és melyet „Szent László" czimü remek költeményében Arany János megörökített.) I. László szent király hősi szelleme, réme a pogányoknak, kik teljesen legyőzettek és Moldvából kiűzetvén a fekete tenger partjain vonták meg magukat. Ezen ütközetben a székelyeken kivül szászok és románok sokan vettek részt, kezdve az Olt vidékétől egész Máramarosig. Ezen hadjárat után sok máramarosi nyert uj adományt Lajos királytól azon birtokokra, melyeket már az előtt is birtak. Csak ezen hadjárat folytán vált lehetségessé az, hogy Moldva országot előbb Dragus vajda 1359-ben, utóbb Bogdán vajda 1364-ben megalapították, szervezték, városokkal s falvakkal megülve virágzóvá tették. 8. 1343. Lajos király Rilkei Karácsonynak adományozza a Beregmegyei Bilke birtokot, oly módon, miképen néhai édes atyja Károly király által adományozva lett; ennek adomány levele jövőre is érvényben marad. Nos Lodovicus Dei gracia rex Hungarie significamus presencium per tenorem q(uibus expedit universis) memorie commendantes. Quod Karachyno de Bylke eandem possessionem Bylke (in Comitatu) de Beregh existentem dimisimus et permisimus tenere et habere ea (firmitate) et ea condicione sicut in litteris Exellentissimi principis domini Karoli (olym) Illustris Regis Hungarie genitoris nostri Karissimi continetur et easdem (litteras ipsius) Regis genitoris nostri Karissimi in earum vigore stabilitate et (firmitate volumus) . . . permanere. Dátum Waradini feria secunda proxima post festum . . . . Anno domini Millesimo CCC° XL. mo tercio. Eredetije pergamenre írva, hátlapján a király kis pecsétjével ellátva, elavult állapotban Gorzó Bálint levéltárában található Komlóson, másolatát közié Petrovay György.