Mihályi János: Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból. (Máramaros-Sziget, 1900.)

1418. FEBRUÁR 17. 213 Homo regius Gallus de Guth noster Ioannes Presbiter, quo ipsi feria tercia proxima post festum Beate Dorothee virginis ad dictam possessionem Dolha vicinis et commetaneis eiusdem universis inibi legitime convocatis et presentibus acessissent, statuassentque eandem ac tributum et Alpes in tenutis Dolha existentes ac Sarkad nec non rivulum Romanpataka, nullis contradictoribus apparentibus. Leleszi Convent (Statutoriarum D. No 4$r. Anni 1416.) Másolata Petrovay Györgytől. 1418. Február 17. Buda. Országbírói rendelet, mely ly el Dolhai György arra köteleztetik, hogy megszabott határidőre felmutassa Dolha birtokra vonatkozó királyi adomány levelét, mely birtokot Dolhai Sandrin fiától Miklóstól a király és ország nagyjai által létesített egyezmény daczára elfoglalt. Nos Comes Petrus de Peren Iudex Curie Domini Sigismundi Dei gracia Romanorum Regis semper augusti ac Hungarie etc. Regis, Damus pro memoria quod Nicolaus filius Sandrini de Dolha personaliter juxta continenciam literarum nostrarum prorogatoriarum in octavis festi Epiphaniarum Domini in figura nostry Iudicy comparendo, contra Georgium de dieta Dolha proposuit eomodo, quomodo prefatus Georgius post concordiam per dictum Dominum nostrum Regem et suos Barones factam, tercio scilicet die festi Beati Nicolai Confessoris, eandem possessionem suam Dolha apellatam pro se ipso occupasset et occupatam conservaret de presenti, potentia mediante, in prejudicium suum valde magnum, ex parte cuius Iudicium habere vellet Iure requirente, quo percepto Martinus de Posahaza pro annotato Georgio cum procuratorys literis conventus Ecclesie de Lelez in nostram exsurgendo presenciam respondit ex adverso, quod prefatus Georgius dictam possessionem Dolha potencialiter non occupasset, sed eandem eidem et suis fratribus pro servicys ipsorum Regia serenitas donasset, et super hac Idem Georgius literas haberet donacionales, quas non ad presens sed in termino ulteriori per nos eidem dando coram nobis exhibere promptus esset et paratus, Unde nos his perceptis Iudicantes commissimus eo modo, 122.