Mihályi János: Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból. (Máramaros-Sziget, 1900.)

1300. 5 területet viz folyások lepik el, miként a falevelet annak erei. Minden határszélről vizek folynak a vármegye közepéig, hol azokat a Tisza mind egybe gyűjti, magába fogadván bal oldalról, a Mára, Iza és Visó vizeket, jobb oldalról az Apsa, Tarasz, Talabor és Nagy-Ágh folyókat. Mindezen folyók igéző fekvésű patakokra, völgyekre ágaznak el, melyeknek természeti szépsége vetekedik Hellas és Italia classicus földjének kies völgyeivel. Máramaros területe természetes határokkal birván, a XIV. századtól mostanáig kevés változást szenvedett, egy ily változást tüntet fel a jelenokirat, mely szerint Visk Ugocsa megyétől Máramaroshoz csatoltatott. 2) Miklós és István mesterek a Marcell comes fiai Szirmay Antal szerént (Notitia Comitatus Ugocs. p. 71.) a Hunt—Paznan nemzetségből származván, ősei voltak az Újhelyi családnak, mely Ugocsában sőt Máramarosban is elterjedve, Ujhelyt, vagy miként akkor nevezték, Nyírteleket jelenleg is bírja. 3) A viski várról más okiratban adatot nem találtam, fekvésének helye is bizonytalan; falai közt kevesen találhattak menedéket, legfeljebb a szomszédos Técső és Huszt lakói közül, de ezek részére is a huszti vár nagyobb oltalmul szolgálhatott. Ezen városok 1329-ben nyerték k

;váltságaikat, látjuk ezen diplomából, hogy léteztek már 1300-ban, de több körülmény arra mutat, hogy alapításuk a XIII. század elejére esik és hogy Técső, Huszt városok, valamint a huszti vár alapitói a német lovagrend vitézei voltak. Ezen hadakozó szerzetesek, kiknek viselete fekete kereszttel jelzett fejér köpeny volt, feladatul tűzték ki maguknak, hogy a pogányok ellen küzdjenek ; 1211-ben tehát a rend megalapítása után alig 12 évvel II. Endre k'rálytól a Bárczaságot nyerték oly feltétellel, hogy azt a kunok ellen megvédelmezzék ; onnan miután magukat függetlenekké tenni igyekeztek, ugyancsak II. Endre király már 1225-ben kiűzte, de máshol mint például Poroszországban, országokat és népeket meghódítva nagy hatalomra tettek szert. Hogy ők voltak a mi városaink alapitói a következő körülményekből következtetem : a) A német lovagrend létezése Máramarosban igazolva van egy 1213. évben kelt okirattal, melyet az eredetiből gr. Battyányi Ignácz erdélyi latin püspök másolt le ; a hol ezen rendvitézek megtelepedtek, ott városok és várak keletkeztek, mint ha csak a földből keltek volna ki. b) Azon feltételek, melyek mellett a rend vitézei a Bárczaságot kapták, nálunk is fennforogtak névszerint: az ország határain innen és tul a pogányok ellen küzdeni, só aknákat nyitni, sót a vizén szállítani, érczbányákat művelni, városokat és várakat fából vagy kőanyagból építeni stb. (Lásd II. Endre király 1211. és 1222,-iki adományait Fejérnél Codex diplomaticus III. 1. 116. és 370. 1.) c) Técső=Teutsch-Au mint ilyen egyedüli elnevezés az országban és felette emlékeztet a Teutsche-Ritter (ordo -equitum teutonicorum) elnevezésre, miként a rend vitézeit közönségesen nevezték. Ő-német hangzású helyneveink még : Huszt, Irholcz Erle Égerfa, melynek Técsővel szomszédos határán sóakna és márvány törés létezik. A Visó melletti Vasser Riu is régi elnevezés, az annak völgyén található érez telepek gyanítani engedik, hogy elnevezését német bánya művelőktől vette. Az ország határain tul névszerint a Moldva völgyben Cámpulung=Hosszumező, Baia=Bánya, Neamtul=Német, — a Prut völgyén Hus régi városok neveivel találkozunk, melyek a rend hódító előhaladásában mind megannyi állomás helyek lehettek. d) A Catholicus egyházi joghatóság vitás volta onnan magyarázható, hogy a rend vitézei által elfoglalt terület püspöki joghatóság alá nem tartozott, a felett az