Szabó Dezső: A magyar országgyűlések története II. Lajos korában. (Budapest, 1909.)

A főnemesi confoederatio első sikere és kudarcza. Magyarország egy évig király nélkül volt, a főnemesség egy része kormányzott és kitűnt, hogy a rendi kormány, az oligarchia uralma, a király távollétében épp oly kevéssé tudja a bajokból megmenteni a hazát, a mint nem tudta megszabadítani a király jelenlétében. Az 1519-től 1523-ig elfolyó időnek ez volt a szomorú tanúsága. Másik tapasztalat az volt, hogy a köznemesség maga támadta meg az általa hozott végzéseket, a melyek talán alkalmasak lehettek volna hazánk megmentésére. Tette pedig ezt azért, mert az uralmon levő főnemesi kormányt segíteni nem akarta. A király belátta azt, hogy az ország jelenlegi bajainak egyik oka Magyarországtól való távolléte, azért elhatározta, hogy visszatér magyar alattvalói közé és keresi a bajok orvoslásának módját. Diétát szándékozott tartani,

1 ezen akarta a bajokat orvosolni, ez a szándéka adja meg előre is az országgyűlés jelentőségét. Lajos 1523 január 6-ára még Csehországból hívta össze ezt a diétát.

2 A nürnbergi birodalmi gyűlésen a magyar megbízottak azért sürgették a feleletet, hogy az 1523 jan. 6-iki országgyűlésen megjelenhessenek,

3 annyira fontosnak tartották az országgyűlést. Az ügyek fontossága miatt a király személyesen akart résztvenni a tanácskozásokon, de terve 1 Marino Sanuto XXXII. 559. 2 Acta Tomiciana VI. 239. 3 1522 decz. 6-iki oklevél. Függelék XLIX. sz.