Szabó Dezső: A magyar országgyűlések története II. Lajos korában. (Budapest, 1909.)

a törvények végrehajtásáról, óvná a királyi tekintélyt, felügyelne az adók beszedésére, rendbe hozná a királyi jövedelmeket, büntetné azokat, a kik a rendet és a jó egyetértést zavarják. Czímük kormányzó lenne (regentes seu superintendentes). Ennek a bizottságnak két egyházi s két világi tagja legyen; az elsők választás útján jutnak erre a tisztre, de a hanyagokat a király a külföldi tanácsurak ajánlatára elmozdíthatja s mást tehet helyükbe. Tehát először érvényesülhetne a nemzet akarata, de többé soha; a bizottság teljesen a királytól, illetőleg a külföldiektől függene. Ez vonatkoznék a tervezetben a belügyi kormányra. Egy föltétlen hiánya az, hogy nincsen benne semmi hasonló a magyar alkotmányhoz, merőben önkényes, nem is szólva arról, hogy idegen befolyást hoz az országra, a mivel pedig tételes törvényt lehetett szembeállítani. Hadügyi tervük sokkal egyszerűbb, mindössze azt követeli, hogy állítsák vissza a banderiális rendszert; ennek törvényes alapja az 1498-iki törvény; de erélyesebben védjék a végeket, mint eddig. Legkevesebb rokonszenvet az a pont kelthetett, a mely a nemesség megadóztatását ajánlotta. Ez nagy áldozat lett volna, de ők e téren jó példával akarnak elől járni: Miksa kijelenti, hogy ő kész magára vállalni Jajcza védelmét.

1 Az országgyűlés meghallgatta a követek beszédét. Valószínű, hogy előterjesztéseik fölött megindult a vita s talán ebből fejlődött ki az az egyenetlenség, mely az eredménytelenséghez vezetett,

2 úgy hogy semmit sem határoztak. Pedig a veszély magva, Szapolyai János, nem is jelent meg a diétán, hanem követeket küldött maga helyett.

3 Úgy látszik, valami hosszú időn át nem is tárgyaltak. A végeken nyugtalankodott a török, azért az ottan lakók el se jöttek a gyűlésre.

4 Választ nem is adtak Zsigmondék előterjesztésére, egyelőre Lajos nevében felelték egész röviden 1 Acta Tomiciana IV. 109—116. 8 Marino Sanuto XXIV. 365 6. 3 U. o. 365. * Acta Tomiciana IV. 119.