Szabó Dezső: A magyar országgyűlések története II. Lajos korában. (Budapest, 1909.)

delmek mutatták meg a rendeknek, mennyire lehet bízni a papiron levő biztosítékokban. Halála előtt Ulászló e téren az utolsó példát szolgáltatta nekik. Halálos ágyán az urakra bízta fiát, arra buzdította őket, hogy tartsák meg a németekkel kötött szerződést,

1 Lajos gyámjául Miksa német császárt

2 és Zsigmond lengyel királyt jelölte ki

3 s rábízta fiát Bakóczra, Brandenburgi Györgyre s Bornemiszára. Ez a gyámság pedig teljesen ellenkezett az 1508-iki oklevél ünnepélyes ígéretével. Ha fel szabad tennünk azt, hogy a király szándéka nem éppen abban a perczben érett meg, a mikor azt környezetének tudomására hozta, hanem fia uralmát már előbb is biztosítani akarta, megérthetjük, mit akart azzal a diétával, a mely élete végső napjain ült össze. Kevéssé valószínű, hogy ennek egyetlen tárg}^a Jajcza védelme lett volna,

4 hisz errő már annyi szó esett a magyar országgyűléseken ; valószínűbb, hogy Ulászló Lajosról akart gondoskodni s törvénybe iktatni utolsó rendelkezését. Úgy látszik, a főnemesség meg is jelent ezen a gyűlésen,

5 de érdemleges határozatot már a király közbejött halála miatt se hozhatott és a tárgyalásokat el is halasztották 1516 április 24-ére, Szent György napjára.

6 A nemességet fejenként való megjelenésre szólították fel,

7 de nem a király, hanem a főnemesség hívta össze az 1516 április 24-iki országgyűlést.

8 Itt öntötték volna határozat formájába azt, a mit tárgyalni még Ulászló életében megkezdettek. A főnemesek pártja folytatni akarta munkáját. Ulászló közvetlen környezetében érvényesült akaratuk; nem volt nehéz győzniök, mert itt nem volt ellenállás. Sokkal bizony1 Marino Sanuto XXII. 131. 1. „ . . . a perseverar ne la affinitá et amicitia ultramente contracta con il re di Romani." 2 1516 márcz. 11-iki levele. Cs. és kir. házi, udv. és áll. levéltár. Maximiliana. 3 Acta Tomiciana IV. 111. 1. 4 Bél, Notitia Hungáriáé novae III. 241. 5 U. o. 6 Kovachich, Vestigia 464. Acta Tomiciana IV. 17. 7 Marino Sanuto XXII. 132. 8 1516 május 1-i oklevél: de edicto dictorum dominorum praelatorum et baronum celebrando. Függelék IV. sz.