Jakab Elek: Oklevéltár Kolozsvár története első kötetéhez. I. (Buda, 1870.)

dicti tenentur presencialiter comparere. In cuius rei testimonium presens Scriptum facere voluimus Sigilli nostri sub munimine roboratum Dátum et actum Anno Domini Mill0 CC"° Sexagesimo quarto. Nos itaque Capitulum predictum inclinati ad preces Nicolay Comitis filio [így] quondam Hilbrandi presentes Litteras non abrasas nec cancellatas neque in aliqua parte viciatas de uerbo ad uerbum rescribi fecimus nostrique noui sigilli testimonio communiri Dátum et actum Anno Domini Mill"

0 CC"° Nonagesimo quarto IX. 1275 — 1313. László király megeró'siti atyjának, István királynak azon adományát, mely szerónt Kolozsvár nevű villát Péter erdó'n-túli püspöknek adta. LADIZLAUS Dei Gracia Hungarie. Dalmacie. Croacie. Ram. Seruie. Gallicie. Lodomerie. Cumanie. Bulgarieque. Rex. Omnibns presentes Litteras inspecturis Salutem in omnium saluatore. Regie conuenit Celsitudinis pyetati, vt que sacro sancte ecclesie per collacionem siue donacionem quorumcunque sunt appropriata suorum munimentorum patrocinio confirmet inconcussum quippe permaneat, quod regio fuerit privilegio roboratum. Proincle acl vniuersorum tam presencium, quam futurorum noticiam harum serie volumus peruenire. Quod Yenerabilis Páter Petrus miseracione divina Episcopus Transsiluanensis dilectus, et fidelis noster, Nobis bumiliter intimavit, quod Karissimus páter noster Stepbanus illustris quondam rex recolende memorie, quandam villám Kulusivar vocatam In Comitatu de Cuius in Transsiluanis partibus existentem ob remedium anime sue, Ecclesie sancti Michaelis de Alba Transsilvana contulisset, et usque acl bee tempóra villám eandem dicta ecclesia possedisset paciíice et quiete. Supplicans nobis cum instancia ut quemadmodum per ipsum karissimum patrem nostrum dicta villa meinorate ecclesie est collata. Sic et nos relinquere ipsi ecclesie et collacionem huiusmodi innouare benignigtate [így] regia dignaremur. Nos itaque A kolozsmonostori konvent levéltárában levő eredetiből, mely bőrhártyára van irva, veres és sárga selyemzsinoron függő pecséttel erősítve, a mi ma hiányzik. Cottus Kolos A Nr. 51 Az oklevél mult századi hátirata ez : „Cottus Kolos 1264. Perennalis Compositio Abbatis Alberti de Colosmonostra cum Hildebrando de monte Sancti Georgii super certa hereditate in villa Scoyani existente facta. A. Nr. 51. alább ez : Pizon Pajtás régi Czédula, olvasd recreationis Causa." Azonban a szöveg világosan mutatja, hogy itt nem kolozsmonostori apátról van szó, valamint a Scoyan-alak is nincs minden kételyen feljül. Én azért közlöm, hogy Fejér György egy-két tévedését megigazítsam; lássék meg magából az oklevélből, hogy itt nem a kolozsvári Szent György nevii szőlő-hegy forog fenn, és hogy a szepességi s erdélyi szászok között, az ős hajdankorban fennállott szorosb viszonyra ráműtassak. Szepességi okleveleket az 1868-ban Kolozsváratt mulató magyar történelmi társulati tagok is találtak a gróf Rhédei-levéltárban. Némi betühibákkal közölte Cornides után Fejér, Cod. Dipl. Tom. VI. volum. 1, 337-— 339 11.