Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. II. rész, 4. kötet, Különféle számadások és adójegyzékek 1454-től 1495-ig. (Sopron, 1936.)
Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ
alapján egészen biztosan merjük állítani, hogy a soproni polgárság vagyoni helyzete az 1440 előtti békés időszakban feltétlenül kedvezőbb volt az 1459. évihez képest, csak a kedvezőbb állapot mértékét nem tudjuk pontosan. Ha az 1424, 1427 és 1440. évi adójegyzékek tekintélyes végső összegeit nézzük, úgy arra a következtetésre jutunk, hogy ez a vagyoni helyzet 1440 előtt az 1459. évihez viszonyítva legalább is kétszeresen jobb lehetett. Ezt a következtetést megerősítik a politikai viszonyok ismerete is, mert Sopron helyzete 1441 — 1463 között hasonlított ahhoz az állapothoz, amikor valaki két malomkő közé kerül: teljesen kizárt dolog, hogy ilyen körülmények mellett veszteség nélkül lehessen megmaradni. Az elzálogosítás következménye volt tehát, hogy a soproni polgárok vagyonuk felét lassankint elvesztették, vagyis az Ausztriával való szoros kapcsolat az anyaországtól való elkülönítést nemhogy pótolni tudta volna, hanem általános elszegényedés előidézője lett. Az 1463. évi helyzet az 1459, évihez viszonyítva, a külvárosban további 15%-os rosszabbodást mutat, ugyanekkor a belváros vagyoni állapota kb. 5°/o-al javult. 1 míg 1468-ban Sopron vagyoni viszonyai egyenesen siralmas képet mutatnak, mert csak egyharmada az 1459. évi helyzetnek. Ezt a nagyfokú leromlást a husziták 1465. évi pusztításai okozták, akik így állottak bosszút macskakői társaikon, akiket Török Ambrus városkapitány az előző évben adott szava ellenére Sopronban elfogatott és csak olyan feltétel mellett engedte őket szabadon, hogy Macskakő várából kivonulnak, mi meg is történt, mire az így elnéptelenedett várat földig leromboltatta. Sopron városa a kőműveseknek, kik a lebontást végezték, mikor munkájukkal elkészültek, afeletti örömében, hogy e rablófészektől végérvényesen megszabadult, egy font dénárt fizetett ki borravaló céljára. (241. I.). Mivel egy font dénáron ez időben 40 pint bort lehetett venni, tehát kb. 56 litert, ez az egy adat eléggé bizonyítja, hogy legalább is 20—30 kőműves dolgozott a vár lerombolásán és ez a vár, mely több ostromnak is sikerrel ellenállt, jelentékeny, kőből épült erődítmény volt. Visszatérve az adózás kérdésére a vagyonadólap-kimutatás után került sor az adójegyzékek elkészítésére, amelynél a vagyonadót a városi jegyző az adókulcs alapján számította ki, míg a kereseti és a társulati adót a belső és a külső tanács 1 Ezt az 5%-os gyarapodást úgy kaptam, hogy 1463-ban a városi főtisztviselők vagyona nincs feltüntetve, míg 1459. évinél igen. ezt az eltérést szem előtt tartva, a belvárosi polgárok vagyona 1459. évihez képest 1081 font dénárral emelkedett.
