Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. II. rész, 2. kötet, Végrendeletek, közgyűlési jegyzőkönyvek, polgárkönyvi feljegyzések és különféle számadások 1400-tól 1541-ig. (Sopron, 1931.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ

zásban nyilvánult meg, e végrendeletek olvasása közben nyomrólnyomra, évről-évre kisérhetjük. Az a bámulatos áldozatkészség, amely az előbbi idők végrendeleteiben található bőséges adakozásban mutatkozott az egyházzal és intézményeivel szemben, most fokról-fokra alábbhagy, míg végül egészen megszűnik. Hogy e feltűnő szűkkeblűség mennyiben a reformációs idők szellemének volt a következménye és mennyiben írható a súlyos gazdasági helyzet szülte állapotnak a számlájára is, ezt a körülményt csak behatóbb vizsgálat után lehetne eldönteni. Egészen más térre vezetnek át a közgyűlési jegyzőkönyvek, amelyeket joggal e kötet legértékesebb anyagának kell tekintenünk, A város közigazgatási történetére olyan tömegét nyújtja az adatoknak, hogy ehhez fogható és ilyen régi időből eredő kiadványról nincs az ország területéről tudomásunk. A város rangban legelső tisztviselője a polgármester és utána következik csak a városbiró, noha a fejlődést tekintve a városbírói tisztség régebbi. Amtherr, ambtleut, ambtmann kifejezések alatt e két főtisztviselőt értették Sopronban. Választásuk évrőlévre történt csakúgy, mint a melléjük rendelt 12 tanácsosnak, akikkel egyetemben a szűkebb, a belső tanácsot alkották, míg fontosabb esetekben a polgárok összességét képviselő és 24 tagból álló, szintén évenkint választott külső tanácsot is összehívták és ezek véleményének a meghallgatásával döntöttek. Az u. n. titkos tanács, amely a polgármesterből, városbiróból és 2—3 belső tanácsosból állott, nem működött állandóan, hanem a körülményekhez és szükséghez képest alakult meg, ezért kívánja az 1540. évi, majd az 1541. évi közgyűlés, hogy a jövőben a titkos tanács működése rendszeres legyen. Közigazgatási és védelmi szempontból Sopron két részre volt osztva: belvárosra és külvárosra. A belváros volt csupán igazán megerősítve, a külváros tartós ellenállást nem igen tudott az ellenséggel szemben kifejteni. A polgárság zöme a külvárosban lakott, mely 4 fertályból állott, a hatalom azonban a belvárosi polgárok kezében volt: ezek soraiból került ki a belső tanácsnak talán minden tagja, a két főtisztviselő azonban egészen biztosan, sőt a külső tanácsban is jobban voltak képviselve, semmint a számarányuk megkívánta volna. A polgárok összességének annyiban volt befolyása a belső és külső tanács mellett a város közigazgatására, hogy évről-évre a tisztújítás tőle függött és ez alkalomkor kívánságaikat és javaslataikat írásba foglalták : így jöttek létre e kötetben közölt köz-