Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 7. kötet, Oklevelek, levelek és iratok 1521-től 1531-ig. (Sopron, 1929.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ

Sopronban újból összejön (115. sz.), de e szándéka nem valósult meg és így csak 1528-ban és 1529-ben látjuk a vegyes bizottságot sikeresen működni, amikor a közjogi sérelmek elintézését egészen mellőzve kizárólag magánjogi panaszok megoldásával foglalkoztak (220., 226 , 228—239., 280., 283. sz.). Miként a korábbi időkben, úgy most is Sopron példás önfeláldozással támogatta a királyt a török elleni védekezésben, így 1526-ban pl. 100 főnyi jól felszerelt gyalogost és két farackot kellett minden szükséges járandósággal Tolnára küldenie (138. sz.), mely parancsnak hogy eleget tettek, ezt eléggé bizonyítják a 145., 148—9. sz. levelek. A mohácsi ütközet elveszett és a török még ki sem takarodott az országból, — mi egyébiránt annyira gyorsan történt, hogy a lövöldi perjel égi beavatkozást látott ebben (173. sz.), — máris a kettős királyválasztás zaja zúgott mindenfelé. Mária királyné ügyes intézkedéseivel Sopront biztosította már bátyja számára, mire Szapolyai János, mint megkoronázott magyar király, arra gondolt, hogy a várost pártjára bírja (154-9., 161—2., 164—8., 171—2., 174-6. sz.), de hogy Sopron meghódolása akkor még mennyire elszigetelt jelenség volt, mi sem mutatja jobban, mint a 179. sz. levél és az a körülmény, hogy Ferdinánd jónak látta a győri püspökséghez tartozó Rákos falut haszonélvezetre átengedni és újból megengedte az évi 200 dreiling bornak az Ausztrián át Morvaországba való szállítását (182—5. sz.), csakhogy Sopron hűségét a maga számára biztosítsa. Ezekben a zavaros időkben a város vezetőségének nagy gondot okozott, hogy megvédje a város kiváltságait, amelyek megsértésére a viszonyok nagyon is kedvezőek voltak. Amennyire a kiadott anyag alapján következtetni lehet, e tekintetben a városi tanács minden esetben sikert tudott elérni, de hogy a bizonytalan állapotok folytán a soproni polgárokat jelentékeny anyagi károsodás nem érte, ezt elsősorban annak köszönhették, hogy lehetőség szerint igyekeztek a város falai közül ki nem mozdulni. Mindeddig a város belső békéjét hosszú idők óta semmi körülmény sem zavarta meg, míg most jóformán egy időben kétféle esemény is komolyan fenyegette: az egyik a zsidók ügye, a másik pedig a kezdődő hitújítás kérdése volt. Megállapítható, hogy a zsidókra Sopronban sohasem néztek jó szemmel, de hogy a türelmetlenség velük szemben állandóan növekedett, ebben nem utolsó helyen annak is volt része, hogy