Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 6. kötet, Oklevelek és levelek 1482-től 1520-ig. (Sopron, 1928.)
Tartalomjegyzék - 16.
16. 1483. Sopron, febr. 5. Mátyás király egyrészt megjutalmazni kívánván Sopron város hűséges szolgálatát, amelyet a német császár elleni háborúk folyamán tanúsított, másrészt a háborús pusztításokat és rombolásokat óhajtván eltüntetni a város rendes évi adójából 10 éven át évi 300 aranyforintot, míg az ugyancsak itt befolyó harmincad jövedelemből 16 éven át évi 200 aranyforintot részükre átenged azzal a feltétellel, hogy ez összeget minden évben a város megerősítésére tartoznak fordítani. Nos Mathias dei grácia rex Hungarie, Bohemie etcetera memorie commendamus tenoré presencium significantes, quibus expedít, universis, quod nos consíderata preclara illa fídelitate et multíplicibus serviciis, que fídeles nostri prudentes et circumspecti magist er civium, iudex, iuratique cíves et tota communitas civitatis nostre Soproniensis Semper et potissimum ab eo usque tempore, quo cum serenissimo dominó Friderico, Romanorum imperatore, pro regni nostri defensione ac pro iuribus sacre eiusdem regni nostri corone bella gessímus, cum omni diligencia et sollicitudíne, animique ipsorum fervore constantissime exhibuerunt et impenderunt et item consíderatis íllis laboribus, expensis, íncommoditatibus et iacturis, quas durantibus huiusmodi guerris et hostilitatibus tam a nostris, quam eciam dicti serenissimi domini imperatoris gentibus hactenus perpessi sunt, propter que omnía ipsa civitas nostra in non mediocrem ruinam, incole vero eiusdem ad extremam pene ínopiam propriis, ut ita díxerimus, oculis devenísse conspicatí sumus, volentes igitur tot, tantisque ruinis et Íncommoditatibus eiusdem civitatis nostre, consequenterque incolarum eiusdem consulere, de illo censu ordinario, quem eadem civitas nobis et fisco nostro regio quotannis solvere habet, infra spácium decem annorum a data presencium computando singulís annis trecentos aureos eidem civitati nostre et per consequens íncolís eiusdem remisimus et relaxavímus. Preterea eidem magístro civium, iudicique et iuratís annuimus et concessímus, ut ipsi de proventíbus nostris regalibus, quos idem ceteríque mercatores et negocíatores eiusdem civitatis nostre de propriis mercibus ac aliis quibusvis rebus et bonís eorum venalibus racíone et pretextu vectígalis sive tricesime factoribus nostris nomine nostro solvere deberent, infra spácium sedecim annorum a data presencium
