Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 5. kötet, Oklevelek és levelek 1460-tól 1481-ig. (Sopron, 1926.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ

natkozásokban az oklevéltáramnak ez az 5. kötete is sok adatot tartalmaz. Fraknó és Kismarton, Csepreg, Szombathely, Kapuvár és Csorna várakra és helységekre, a Kanizsai valamint a Bazini és Szentgyörgyi családokra, Ausztriából főleg Bécs és Bécsújhely városokra, úgyszintén Sibenhirtter Jánosra nézve találunk számos utalást. Külön fel kell említenem a Grafenegg Ulrikra vonatkozó anyagot, ki eleinte III. Frigyes császárnak volt meghitt embere, 1472-ben azonban Mátyás királyhoz pártolt át, kitől Lándzsér várát kapta, amelynek birtokában Egered nevű puszta miatt Sopron városával keveredett hosszantartó perbe. Grafenegg volt, aki 1463-ban Sopronban rövid ideig pénzverdét.is tartott fenn, azonban innen csakhamar Trautmannsdorfba helyezte azt át (66., 83. sz. oki.). Sopron viszonya a győri püspökökkel az egész időn át szokatlanul szívélyes volt. A huszitáknak Macskakő várából való távozása után Mátyás király Rákos birtokát Ágoston győri püspöknek ismét visszaadta, aki Sopron város segítségét vette igénybe e birtok átvételével kapcsolatos ügyekben (196—7, 215—6. sz. oki.). Ez a körülmény, valamint Sopronnak ama előzékenysége, melyet még ma is a győri püspökök tulajdonát képező újutcai (régen zsidóutcai) tizedház megvételénél tanúsítottak, arra bírta Ágoston győri püspököt, hogy a régi tízedházat a városnak ajándékozza (264. sz. oki.). Csupor Demeter kedvező kölcsÖnéről már megemlékeztem. Ennek lehet tulajdonítani, hogy a győri Sz. Demeter oltár alapító-oklevele a városi levéltárba került (454, sz. oki,), Sopronra nézve e kötet valóságos kincsesbánya. Miután a város történetének a megírása nyomon fogja követni az oklevélközlést, felmentve érzem magam, hogy az anyag ismertetésébe elmélyedjem, de egy-két dolgot azért meg kell említenem, így ki kell emelnem a gazdag egyházi vonatkozású anyagot, A soproni városi iskolához szívesen pályáztak képzett tanerők (45. sz, oki.). Kismarton és Pozsony esete mutatja, hogy a városok egymást a hírek felől értesítették, sőt amiben hiányt szenvedtek, abban egymást kisegítették, így pl. Pozsony a hóhérát bocsájtja Sopron rendelkezésére (56., 106., 218. sz. oki.). Nagyon jellemző a 136. sz. oklevél is, melynek bizonysága szerint Hirsch bécsújhelyi zsidó soproni házában megengedte a lakhatást továbbra is egy kikeresztelkedett zsidó házaspárnak. Említésre méltó a voraui prépost kérelme, hogy a paphiány miatt egy oltáros pap nála maradhasson (199. sz. oki.). Az Ausztria felé virágzó szarvas-