Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 5. kötet, Oklevelek és levelek 1460-tól 1481-ig. (Sopron, 1926.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ

Ha mégis Sopron nehéz helyzetében, mely az anyagi romlás felé sodorta, nem állott be könnyebbség, ennek elsősorban külpolitikai természetű oka volt, nevezetesen III. Frigyes német császár és Mátyás király közötti őszinte, jó viszony hiánya, melynek káros hatását Sopronnak határszéli fekvése miatt állandóan érezni kellett. Hozzájárult kezdetben mindehhez a husziták szereplése, kiknek Sopron közvetlen szomszédságában, Macskakö várában erős állomáshelyük volt, ahonnan bármikor érzékeny csapást mérhettek Sopronra. Noha Sopron megtalálta a módját, hogy velük semleges viszonyt tartson fenn, miután azonban a husziták rablásból éltek és a folytonos harc volt a kenyerük, mindig fennforgott a veszély, hogy egyszer a városra is végzetes bajt hoznak, ezért nagy megnyugvást válthatott ki Sopronban III. Frigyes császár parancsa 1463 márc. 4-ikéről, melyben Grafenegg Ulrik soproni főispánt és városkapitányt Macskakő várának elfoglalására utasította. Az ostrom el is kezdődött, de mert Grafenegg Ulrik személyesen az ausztriai viszonyok miatt jelen nem lehetett, ezért sikerre nem is vezetett, fel kellett vele hagyni (71,, 74., 76—8., 80. sz. oki.). Időközben Sopron Mátyás király kezére jutott, aki Ostffy Ferencet, majd ennek halála után testvérét, Lászlót nevezte ki soproni városkapitánnyá, kit csakhamar Török Ambrus követett e tisztségben. Török Ambrus, mint a Kanizsai család familiárisa kezdte pályafutását és kiváló katona volt. El is bánt a macskakői huszitákkal, mert tőrbe csalta vezéreiket és csak tekintélyes váltságösszeg, Macskakő lerombolásának, valamint Sopron vidékéről való távozás feltétele mellett nyerték vissza szabadságukat (115., 125., 142., 150,, 158—161., 163., 168. sz. oki.).

1 Sopron környékéről így eltakarodtak a csehek, akik éveken át a vidék ostorai voltak, de a szomszédos Ausztriában más csapataik garázdasága tovább folytatódott. Az egyik csapatvezérük : Luckai Tannfeld Hinko 1465 nyár utóján bosszút akarván állni Macskakő elpusztításáért, Sopron környékét feldúlta és felégette, mi azután súlyos bonyodalmakra vezetett, mert Hínkó III. Frigyes császár szolgálatában állott és emiatt félő volt, hogy a két ország között nyilt háborúra kerül a sor, de az utolsó pillanatokban mégis a józanabb belátás győzött (244., 246—50,

f 252., 257—9., 262. sz. oki). Alighogy lecsillapodtak a huszita mozgalmak előidézte örökös 1 1, e kérdésre nézve még Beheím Mihály krónikáját. Századok, 1902. évf. 560. 1.