Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 4. kötet, Oklevelek és levelek 1453-tól 1459-ig. (Sopron, 1925.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ

magyar területen feküdt, ekkor a birói szék ítéletét a magyar bíróság hajtotta végre és megfordítva, miként erre példa Kanstorffer János bécsi polgár és Gerst János bécsi polgár özvegye Borbála közti hosszas per, amely különben családtörténeti szempontból is említésreméltó, mert az egyes családok két ország közti kölcsönös kapcsolatát bizonyítja. Borbála annak az Ernst Konrád soproni városi jegyzőnek volt a leánya, aki fiatal korában Bécsből került Sopronba, ahol eredményes működését a fenmaradt számos levél, jegyzőkönyv, számadáskönyv stb. őrzi. Miként látjuk, lányát ismét Bécsbe vitték asszonynak. Bécsi és bécsújhelyi, általában alsóausztriai és soproni polgári családok közti házasságok nem voltak ritkák és miután ezen felül Sopron lakosságának felfrissítése, gyarapítása túlnyomólag Alsó-Ausztriából történt, a város fokozatos elnémetesedése ilyen formán ment lassan végbe. Nem szabad azonban minden német családnév, különösen pedig a foglalkozást jelentő vezetéknév mögött német embert gondolnunk, mert a németnyelvű oklevelek áltaiában a tőzsgyökeres magyar nevét is németre fordítva írják, hacsak tehetik és ha ez nem lehetséges, akkor úgy kifordítják az eredeti alakjából, hogy igen nehéz benne a magyar szót felismerni. Iskolapélda erre Magyar Lőrinc kereskedő neve, kit a német levelek foglalkozása után mindig Kaufmannak, Székelest pedig Geluschnak írnak. A latin leveleink ebből a szempontból megbízhatóbbak. Egy ilyen latin okmány tartotta fenn több, jó magyarnevű soproni polgár nevét, mint Cseh Imre, Csepregi Gáspár, Magyar Mihály, Szíjjgyártó Miklós és Vászonáros Mihályét (336. sz. oki.). Haunperger Lénárdra vonatkozó számos adat a folytonos harcok és az útak megbízhatatlansága miatt a soproni kereskedők nehéz helyzetét, mind nagyobbméretű eladósodását jellemzően mutatja. E soproni polgár egyébiránt Grafenegg Ulriknak volt eredetileg a familiárisa és csak urának, valamint a német császárnak közvetítésére nyerte el feleségül a jómódú Seiberleich Miklós soproni polgár özvegyét, Annát (56—7. sz. oki.). A vérdíjnak vezeklő zarándokúttal való megváltása (94. sz. oki.), János seborvosnak, helyesebben kuruzslónak elfogatása (75—7. sz. oki.), hamis pénznek forgalombahozatala (201. sz. oki.), a jobbágyok szabadköltözködési jogának nehéz érvényesítése a gyakorlatban (248—9., 251,, 253. sz. oki.), a ius asyli érvénybenléte (365. sz, oki,), a foglyoknak váltságdíj ellenében való szabadonbocsátása (40-, 105—6. sz. oki.): tulajdonképen csak