Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 4. kötet, Oklevelek és levelek 1453-tól 1459-ig. (Sopron, 1925.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ

újabb emlékre rámutatni, mégis hogy az ő lelkes szavai, melyekkel a török elleni keresztes háborút hirdette, a soproni polgárok lelkében sem maradtak hatás nélkül, ezt már bizonyíthatjuk, mert Sopronban e célra jelentékeny összeg gyűlt egybe, melynek felén Bécsben puskát és puskaport vásároltak, míg az összeg másik fele felhasználás nélkül a tanács őrizete alatt állott még akkor, mikor már a győzelmes nándorfehérvári csata híre Völcseji György értesítése alapján Bécsen át eljutott Sopronba (143., 145—6. sz. oki.) A nagy szerepet játszó Nagymartoni, illetve Fraknói család gazdag és becses levelesládája miként került e család kihalása után a német császár birtokába, erre nézve a jelen kötetben közölt 14. és 19. sz. oklevelek nyújtanak felvilágosítást. Fraknói Pál gróf özvegye, szül. Pottendorfi Anna férje halála után Sopronba költözködött és ide hozta magával a családi iratokat is, melyeket az özvegynek 1453. év elején bekövetkezett elhunyta hírét véve III. Frigyes császár a maga részére lefoglalt és később a fraknói tiszttartója útján udvarába vitetett. Ez okmányok ma is a bécsi Staatsarchiv-ban őriztetnek, bár jog szerint a herceg Esterházy levéltárban kellenének lenni, miután a Fraknói grófok birtokait később ők nyerték adományul. Nem bocsáthatjuk ez oklevéltárt sem útjára anélkül, hogy mindazoknak, kik az oklevelek sajtó alá rendezésében önzetlen készséggel segítségünkre állottak, hálás szívvel köszönetet ne mondjunk. A latinnyelvű oklevelek összeolvasásában Dr. Zsinka Ferenc úr, a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának őre volt szives ez alkalommal is rendelkezésünkre állani. Néhány nehezebb oklevélnél, miként az előző köteteknél, úgy most is Dr. Ányos Lajos levéltárnok úrhoz fordultunk az Országos Levéltárban, ki mindenkor lekötelező szolgálatkészséggel volt segítségünkre. A nagyszámú németnyelvű levelet kivétel nélkül Dr. Gross Lothar osztálytanácsos úrral olvastuk össze a bécsi Staatsarchivban, kinek előzékenységére mindig hálával gondolunk. A korrektúrát kezdetben Kasztner Mihály úrral, majd később Unger Géza úrral együtt végeztük. Ha az arra hivatottak ez újabb oklevélközléssel is remélhetőleg meg lesznek elégedve, az érdemben derék munkatársaimnak nem kis része van. Bük, 1925. év augusztus havában. Dr. Vitéz Házi Jenő.