Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 1. kötet, Oklevelek 1162-től 1406-ig. (Sopron, 1921.)
Tartalomjegyzék - 75. - 76.
Átírva Lőrinc, soproni keresztes commendator 1325. évi oklevelében. Kiadása: Hazai Okmtár II. 34. 1. (De a 34. 1-on 7. sorban dignaremur, 10. sorban regio, és 35. 1-on 4. sorban Micha/ielis van az eredetiben.) 75. 1319. Sopron, május 15. Amadé fia Miklós mester, soproni ispán igéri, hogy úgy Fülöp fiának, Istvánnak fiait: Vincét és Bertalant, mint István fiát, Konrád soproni polgárt Egered nevű birtokukban minden háborgatás ellen megvédi. Kiadása : Sopronm. okltár, I. 83. 1. Jelzése: Dl. 66. (Lad G. fasc. 1. nr. 13.) 76. 1321 jan. 22. Péter, a soproni johannita-rendház praeceptora az oklevél végén felsorolt tanuk jelenlétében elismeri, hogy a balfi hegyen örökség útján tulajdonát képező szőlő negyedrészét néhai sógorának Péter comes fiának, Fülöpnek 12 denárfontért a szabad végrendelkezési jog megadása mellett annak idején eladta, aki viszont e szőlőt még életében 2. feleségének Erzsébetnek és örököseinek : Lőrinc és Erzsébetnek ajándékozta; nehogy tehát Erzsébet asszony és örököseinek később bármi kellemetlensége is legyen e szőlő miatt, a nevezett Péter keresztes tőlük a 12 denárfonthoz még hatot kapva minden jogáról ismételten ünnepélyesen lemond. Fráter Fetrus ordinis sancti Johannis Jehurosolomitarum humilis preceptor domus hospitalis in Suprunio, universis Christí fidelibus, ad quos presentes pervenerint, salutem in eo, qui omnibus dat salutem. Utilitati proprie quelibet convenerit in suis negociis sibi caucius providere, ne gesta sua valeat processus temporis infirmare, noverínt igitur singuli et universi presentem paginam inspecturi, quod reatus proprie consciencie gravati, recongnovimus (!) nos discreto et laudabili viro Philippo, filio comitis Petri, quondam sororio nostro adhuc seculari habitu existentes ob necessitatem nostram quandam quartam partém vinee in territorio seu in monte Wolf sitam ad nos iure hereditario patrimoníaliter derivatam cum censu quínque maccellorum seu mensarum panis singulis annis quinque pensas denariorum faciente
